Bereményi Géza 1946. január 25-én született Vetró Géza néven. Hatéves koráig nagyszüleinél nevelkedett a budapesti Népszínház utcában. Ezt az időszakot örökíti meg a dalszöveg- és forgatókönyvíró egyik legsikeresebb filmje, az Eldorádó, amely a Teleki téri piacon árusként dolgozó nagyszülők standjánál töltött éveket idézi fel. A film 1989-ben elnyerte az Európai Filmdíjat (Felix-díj), amely az adott év legjobb rendezésének jár. A valós eseményekből és alakokból építkező alkotásban az a megtörtént eset is felbukkan, amikor a kis Géza kis híján meghalt diftériában: nagyapja egy kiló arannyal sietett a kórházba, ahol rávette a vonakodó orvost a kockázatos gégemetszés elvégzésére, így az ekkor csupán négyéves gyermek megmenekült az életveszélyből. A fiatal Géza később, első önálló kötetének megjelenésekor a Bereményi családnevet is az anyai nagyapja iránti tiszteletből veszi fel, így a szélesebb nyilvánosság már ezen a néven ismerheti meg őt.
Bereményi még olasz–magyar szakos egyetemistaként, 1970-ben kezdett dalokat írni Cseh Tamásnak, az ekkor 27 éves, angolul éneklő rajztanárnak, utóbbi vízivárosi albérletében. Az énekes-előadóval való szoros barátsága és munkakapcsolata pedig egész későbbi pályáját végigkíséri. Megismerkedésükkor Bereményi már első, A svéd király című novelláskötetének büszke szerzője. Ekkor még kizárólag prózaírónak tartja magát, de a közös dalszövegírás új távlatokat nyit meg számára: a hetvenes évektől dráma- és forgatókönyvírással is foglalkozni kezd, 1985-ben A tanítványok című filmjével pedig rendezőként is bemutatkozik. Mint arról több ízben is nyilatkozott, az első dalszövegek által ismerte fel, hogy a ritmus és a dallam nem csupán kijelölik a szavakat, de nyomatékot is adnak nekik és fel is emelik azokat. Nemzedékek életérzését kifejező dalszövegei teljes novellaszüzséket zsugorítanak refrénekké.
A frissen alakult alkotópáros 1972 nyarán kis híján a disszidálás mellett dönt. Abban a tudatban indulnak el párizsi barátaikhoz, hogy már nem térnek vissza az országba. Az utolsó ottani éjszakán mégis úgy döntöttek, hogy visszajönnek és folytatják a megkezdett munkát. Cseh Tamással – egy 1982 és 1989 közti szünettől eltekintve – az énekes 2009-es haláláig állandó alkotótársak maradnak. Ismertségük hajnalán úgy állapodnak meg, hogy mindketten vétójoggal rendelkeznek a közös munkában, tehát ha bármelyikük kiszállna, a másiknak ezt kötelessége elfogadni. Ezzel a lehetőséggel csupán egyszer, az említett 1982 és 1989 közötti időszakban éltek, amikor Bereményi kérte a közös munka felfüggesztését. Az ok: úgy érezte, elfogyott a lendület, a tartalom, és félt, hogy munkájuk túlzottan önismétlővé válna. Közös mérlegük így is mintegy húsz nagylemez és számtalan közös színházi est. Mindez már önmagában is tiszteletet parancsoló művészeti teljesítmény volna, de Bereményi esetében mindez írói, filmes és színházi munkáival is kiegészül.
Forgatókönyvíróként egyik legsikeresebb munkája a Megáll az idő (1981), amelynek bemutatóját követően mégis megfogadta, nem dolgozik többet rendezőknek, mert hiába jelenik meg a forgatókönyvíró neve a stáblistán, ritkán marad meg a nézők emlékezetében. Később, amikor lehetőséget kap, hogy direktorként is kipróbálja magát, szintén komoly sikereket ér el. Rendezői minőségében legismertebbé A Hídember (2002) című nagyszabású, Széchenyi István életét feldolgozó kosztümös filmje teszi, melyet immár rendező-fogatókönyvíróként jegyez.
A Kutyák, a Halmi és a Légköbméter című trilógiával drámaíróként is leteszi a névjegyét. Egyre szaporodó színházi megbízásai a kilencvenes évektől kerülnek túlsúlyba. Schwajda György meghívására rendezőként dolgozik Szolnokon a Szigligeti Színházban, művészeti vezetőként Zalaegerszegen, 2012 és 2017 között pedig a budapesti Thália Színház főigazgatójaként.
Mindezek mellett az indulásakor oly fontos szerepet játszó prózaírói munkássága sem szorult teljesen háttérbe. Még 1978-ban jelent meg Legendárium című családregénye, ezt követte Vadnai Bébi című regénye 2013-ban. Hetvenedik születésnapján rendhagyó összkiadással jelentkezik, amelyben addigi munkásságának vers- és dalszövegeit rendezi önálló kötetté. Legutóbb pedig Magyar Copperfield (2021) című önéletrajzi írása, azaz „életregénye” aratott nagy sikert, mellyel a megjelenés évében a Libri irodalmi díját is elnyerte. Munkásságát ezenkívül is számos további díjjal és kitüntetéssel ismerték el. A már most is hosszú és egyre gyarapodó listából csupán párat említve: 1984-ben József Attila-, 1989-ben Balázs Béla-, 1992-ben Magyar Művészetért díjat kapott. 2001-ben Kossuth-díjjal tüntették ki, 2014-ben pedig megkapta a Magyar Érdemrend középkereszt (polgári tagozat) kitüntetést. Bereményi Géza ma is alkot, a legutóbbi hírek szerint épp említett életrajzi regényének folytatására készül. Ugyan legsikeresebb a csak nevében „könnyű” műfajban lett, dalszövegei és filmjei mégis vita nélkül a magyar kultúra élvonalába tartoznak.
Kedves Olvasók, tekintsék meg a Kincsestár Bereményi Gézáról szóló részét az m3.hu-n, melyben archív film- és színházi részletek idézik fel a népszerű dalszerző, színházi ember és filmrendező pályájának emlékezetes pillanatait: https://s.mtva.hu/KJ9uaUvt
Borítókép: Bereményi Géza a Thália Színházban. Készítette: Beliczay László. Tulajdonos: MTI/MTVA
Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 332 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.