Bartók szokatlan, formabontó darabjairól híresült el, ő volt a hazai zeneszerzők közül az első, aki azzal a megközelítéssel élt, hogy a zenének nem kell mindig szépnek lennie, így bátran használt akár disszonáns, bántó effekteket is, amennyiben azt a darab mondanivalója megkívánta. Nem csoda, hogy kezdetben igencsak meggyűlt a baja mind a közönséggel, mind pedig a szakmával, akik nehezen fogadták be ezeket az akkoriban nagyon modernnek számító elképzeléseket. Három színpadi műve különösen fontos szerepet játszott életének és pályafutásának alakulásában. A magánéletét tekintve rendkívül zárkózott szerző talán ezekben a munkáiban nyílt meg leginkább a hallgatóság előtt. Első színpadi műve (egyben egyetlen operája) A kékszakállú herceg vára című alkotás, amely a magyar operatörténet egyik fordulópontját jelentette. Az 1911-ben komponált egyfelvonásos darab olyannyira vízválasztónak bizonyult, hogy a társulatok előadhatatlannak bélyegezték és visszautasították a színpadra állítását, melyre végül hét évvel később kerülhetett csak sor. Bartókot ez a kudarc nagyon megviselte, és évekig tartó hallgatást eredményezett nála: egy időre teljesen visszahúzódott a zenei színtérről.
Vajon mitől volt ez a rövid, kétszereplős, népzenei elemeket is felhasználó opera ennyire formabontó? A viszolygást már az is kiválthatta volna, hogy a címszereplő egy középkori legendákból ismert többszörös feleséggyilkos, azonban a darab szerkezeti, formai és zenei újításai sokkal nagyobb felzúdulást keltettek, mint maga a téma. A pompához és fordulatos cselekményhez szokott közönség számára a rendkívül puritán díszletek és az opera „eseménytelensége” egyaránt meghökkentő volt. A koncepció szerint ugyanis A kékszakállú herceg várában a tér nem valós helyszín, hanem metaforikus ábrázolása a zárkózott férfiléleknek, melynek titkait a nő igyekszik kifürkészni a férfi tiltása ellenére.
A férfi-nő problematika Bartók mindhárom színpadi művének kulcsfontosságú témája, megjelenítése mögött nagyon elmélyült, komplex pszichológiai tudás rejlik. Ez részben annak is betudható, hogy Bartók szoros kapcsolatot ápolt a kor legfontosabb szellemi áramlatainak képviselőivel, így például Kassákhoz és a Nyolcak festőcsoporthoz is jó barátság fűzte, a Nyolcakon belül a zeneileg rendkívül képzett Berény Róbert állt hozzá legközelebb, aki pszichoanalízissel is foglalkozott. Bartók továbbá Adynak is értő olvasója volt, több versét megzenésítette, a filozofálásra hajlamos Balázs Bélához pedig szoros munkakapcsolat fűzte: Balázs írta ugyanis A kékszakállú herceg várának szövegkönyvét. Mindezek a több irányból érkező hatások keveredtek Bartókban a visszautasítás fájdalmával: a szép és tehetséges hegedűművész, Geyer Stefi 1907-ben kikosarazta őt. Két évvel később Bartók a magány elől házasságba menekült, feleségül vette Ziegler Mártát. A zeneszerzőt tehát éppen a tökéletes pillanatban találta meg a Balázs Béla-féle szövegkönyv, és a zene komponálásakor még magához képest is szintet lépett. 1911-re elkészült A kékszakállú herceg vára, bemutatásához azonban Bartóknak szüksége volt valamire, ami hidat képez a szerző és közönsége között. A háború idején, 1914 és 1916 között készült bűbájos darab, A fából faragott királyfi azért is volt különösen kedves Bartók szívének, mert a táncjáték sikere kitárta az ajtót A kékszakállú herceg vára előtt, amit így hosszú várakozás után, 1918-ban végre szintén bemutattak a nagyközönségnek.
A fából faragott királyfi szövegkönyvét is Balázs Béla írta, aki így ismét alkotótárssá lépett elő. A rövid, egyfelvonásos táncjátékot követhető, lineáris cselekménye és persze boldog befejezése sokkal befogadhatóbbá tette a komor Kékszakállúhoz képest, illetve a tánc univerzális nyelve megkönnyítette azt, hogy a mondanivaló a nézők szívéhez utat találjon. Bartók megint remekelt a zenében: merített a magyar folklórból, de a táj, az erdő, a víz ábrázolásánál gyakran használt kifejezetten impresszionista, hangulatfestő elemeket. A fiatalabb és az idősebb közönség számára egyaránt élvezetes darab azóta számtalan feldolgozást megért: aktualitásához hozzájárul, hogy az ember külsőségek iránti vonzalma, pompa utáni vágya, a hamis, idealizált képek kergetése örök téma, ma is mind azonosulni tudunk vele. És persze drukkolunk a fiatal szerelmeseknek, hogy kiállják a különböző próbatételeket, majd a mese végén egymásra találjanak.
Bartók színpadi művei sok mindent elárultak személyes világlátásáról: nincs ez másként utolsó táncjátéka, A csodálatos mandarin esetében sem. Az ötletet a darabhoz Lengyel Menyhért groteszk novellája adta, és Bartók nagy reményekkel vágott bele a komponálásba. „Pokoli muzsika lesz, ha sikerül, az eleje... rettenetes zsivaj, csörömpölés, csörtetés, tülkölés; egy világváros utcai forgatagából vezetem be a hallgatót az apache-tanyára" – írta feleségének, Ziegler Mártának. A sors fintora, hogy mire végez a hangszereléssel 1924-ben, már nem Márta, hanem egy fiatal tanítványa, Pásztory Ditta a felesége. Bartók ebben a táncjátékában megint a korszakban egyébként is népszerű szerelem-halál motívummal játszik: a darab szövegkönyve szerint a mandarin beleszeret az őt elcsábítani és kirabolni vágyó lányba, csodálatos módon túlél mindenféle halálnemet, majd megsemmisül a lánnyal való vágyott egyesülésben. Ezzel Bartók megint csak kivívta a szakma és a közönség felháborodását: az első kölni bemutató után botrányosnak és erkölcstelennek bélyegzett A csodálatos mandarint azonnal levették a műsorról. Magyarországon sokáig be sem lehetett mutatni: először a szerző halálának évében, 1945-ben láthatta színpadon a magyar közönség, Harangozó Gyula koreográfiájával. Az azóta számtalan feldolgozást megért táncjáték egyik legutóbbi sikeres színre vitele a Szegedi Kortárs Baletthez köthető.
Bár Bartók Béla három legjelentősebb színpadi művével megelőzte korát, az idő őt igazolta: A kékszakállú herceg vára, A fából faragott királyfi és A csodálatos mandarin mindmáig része a legnagyobb társulatok repertoárjának, a kortárs művészek kifejezetten szeretik újra és újra feldolgozni őket. Bartók szuggesztív zenéje és egyéni világlátása így újabb és újabb generációkat szólíthat meg.
Kedves Olvasók, tekintsék meg a Zenés TV Színház kínálatában A fából faragott királyfi című egyfelvonásos táncjátékot az alábbi linkre kattintva: https://s.mtva.hu/zbDdqiIt
Borítókép: A Budapesti Történeti Múzeum emlékkiállítása a zeneszerzőről Készítette: Szebellédy Géza. Tulajdonos: MTI Rt. Fotószerkesztőség
Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 336 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál. Jó böngészést kívánunk!