Nagyszentmiklósról a világhírbe - 140 éve született Bartók Béla

Bartók Béla 1881. március 25-én született a bánsági Nagyszentmiklóson (ma: Sânnicolau Mare, Románia). Iskolaigazgató édesapja több hangszeren játszott, tanítónő édesanyjától ötéves korától tanult zongorázni. Kilencévesen már komponált, két év múlva nyilvános koncerten adta elő szerzeményeit. Zenei tanulmányait 1894-ben Pozsonyban kezdte meg, 1899-től a budapesti Zeneakadémia növendéke volt.

1906-tól érdeklődése a magyar népzene felé fordult, Kodály Zoltánnal több ezer népdalt gyűjtöttek, a népi dallam- és ritmusvilág műveik alkotóelemévé vált. 1907-ben lett a Zeneakadémia zongora tanszékének tanára, egykori mestere, Thomán István utódaként, és ekkor vette feleségül Ziegler Mártát.

Zenéjét kezdetben heves elutasítás fogadta, 1911-ben írott egyetlen operáját, A kékszakállú herceg várát játszhatatlannak minősítették. 1917-ben viszont nagy sikerrel mutatták be A fából faragott királyfi című táncjátékát (a zenekari szvit 1931-ben született), egy évvel később pedig az átdolgozott A kékszakállú herceg várát. Harmadik színpadi műve, A csodálatos mandarin kölni premierje 1926-ban botrányba fulladt, a hazai bemutatót (1945) pedig már nem érte meg.

1923-ban újra megnősült, tanítványát, Pásztory Dittát vette el, ugyanebben az évben írta Táncszvit című művét. A minden műfajban alkotó zeneszerző dinamikus és változatos stílusát élénk ritmus, a diatonikus és kromatikus elemek együttélése jellemzi. Mesterműve a román népballadára írt Cantata Profana kórusmű, a Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára, a Divertimento, az Allegro barbaro című zongoradarab, hat vonósnégyese és számtalan más alkotása.

Gyermekeknek és Mikrokozmosz című kötetei a zongorapedagógia alapművei, rengeteg cikket írt a kortárs zenéről és a népzenéről. Külföldön egyre nőtt hírneve előadóként és zeneszerzőként is, de idehaza egyfajta belső emigrációban élt. 1930 és 1936 között itthon nem játszotta saját műveit, a nemzetiszocialista hatalomátvétel után nem lépett fel Németországban, végül 1940-ben Amerikába emigrált.

Kontrasztok címmel kamaradarabot írt a dzsesszklarinétos Benny Goodmannek és Szigeti József hegedűművésznek. A Columbia Egyetemen folytatta népzenei kutatásait, de betegsége a tanításban és a koncertezésben is akadályozta. Utolsó nyilvános koncertjét 1943 januárjában adta New Yorkban. Élete végén írott nagy műve a honvágyát és minden keservét zenébe öntő vallomás, a Concerto, illetve a Yehudi Menuhin számára komponált Hegedű szólószonáta.

Bartók Béla 1945. szeptember 26-án halt meg New Yorkban, hazahozott hamvait 1988. július 7-én Budapesten helyezték végső nyugalomra. 1935-ben lett a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1945-ben rendes tagja, 1948-ban az elsők között kapta meg – posztumusz – a Kossuth-díjat.

Nevét számos intézmény viseli, többek között a budapesti konzervatórium, a komolyzenét sugárzó közszolgálati rádiócsatorna, a Müpa Nemzeti Hangversenyterme. Emlékét őrzi nemzetközi kórus- és zongoraverseny, operafesztivál, számos közterület, szobor és egy kisbolygó is. Minden évben születésnapján ítélik oda a Bartók Béla–Pásztory Ditta-díjat, utolsó budapesti lakhelyén, a II. kerületi Csalán úton emlékháza működik.

Borítókép: Bartók Béla munka közben (1934). Azonosító: MTI-FOTO-751753

Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 295 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva további érdekes felvételeket talál.