Beteljesült álom töltött káposztával
„Hajózok az életben, úton vagyok a bennem rejlő optimizmussal, életszeretettel, igazságérzettel. Ezért sem szeretem a volt szót, inkább mindig az érdekel, mi lesz, mi vár rám.” Így vallott az élethez való viszonyáról a Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, Bánsági Ildikó, akit születésnapján köszöntünk.
Karakter
2022.10.19 | olvasási idő: kb. 2 perc
Gyermekként még a kórház és a műtők világa vonzotta, de az iskolai színjátszókör más irányba terelte érdeklődését. Gimnazistaként már a színészi pályáról ábrándozott: az iskolában Shakespeare-estek résztvevője lett, és még szerelmes andalgásain is a Színművészeti Főiskola épülete felé terelte partnerét. Érettségi után előbb a Nemzeti Színház Stúdiójának növendékeként, majd főiskolai hallgatóként kezdte meg menetelését e szép, ám rögös úton.
Pályája Debrecenben indult, majd a budapesti József Attila Színházban folytatódott. Játszott ezenkívül a Vígszínház, a Nemzeti, a Művész és a Thália Színház társulatában is. Legutóbb ismét a Nemzeti Színházban láthattuk, melynek 2020-ig volt tagja. A színpadon nem mindig azok a szerepek voltak a kedvencei, amelyek közönségsikernek számítottak, inkább azok, amelyeket kihívásnak érzett. Ilyenek voltak többek között a Kétfejű fenevad, avagy Pécs 1968-ban… a Deficit, a Csoda, vagy a Kő a kövön című színművek.
Filmes és televíziós karrierje is 1971-ben indult, és a nézőknek azóta sem kell nélkülözniük sem a mozivásznon, sem a képernyőn az egyedi orgánumú művésznőt. Számos nagy sikerű filmben szerepelt, egyik legkedvesebb emléke mégis Szindbád-béli közös jelenete Latinovits Zoltánnal, amiről így emlékezett meg egyszer: „Tizenkét éves korom óta ábrándoztam arról, hogy öt percet forgathassak szegény Latinovits Zoltánnal. Kiderült, egy egész napot dolgozunk együtt. Reszketni kezdtem, leejtettem a tejszínhabot, ő észrevette izgalmam, beszélgetni kezdett a töltött káposzták ízeiről.”
Televíziós és filmes munkái mellett Bánsági Ildikó szinkronszínészi teljesítménye is említést érdemel. Bár olyan világsztárok állandó magyar hangja, mint Glenn Close vagy Meryl Streep, a legbüszkébb arra, hogy a Vivien Leigh megformálta Blanche DuBois is az ő hangján szólalhatott meg A vágy villamosa filmadaptációjában.
„Számomra az igazi művészet, film, színház, irodalom igényli a tudást, a profizmust és a hozzáértő emberek érdeklődését.” - summázta egyszer hitvallását. Hogy pályája során mekkora mértékben tudta ezt a felfogást alkalmazni, azt a már említett díjakon kívül az is bizonyítja, hogy a Halhatatlanok Társulatának örökös tagjává választották. Ami azonban minden díjnál és elismerésnél többet ér, az a közönség szeretete, amit Bánsági Ildikó munkásságával nemcsak kivívott, hanem máig magáénak is tudhat.
Borítókép: Bánsági Ildikó színésznő MTI Fotó, Készítette: Bara István Tulajdonos: MTI Rt. Fotóarchívum Azonosító: MTI-FOTO-875911
Kedves Olvasó! Folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 320 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.
Honvágytól hajtva
Hiába Hollywood vonzása, Szabó Sándor Kossuth- és Jászai Mari-díjas színészt kacskaringós élete Magyarországra vezette vissza, ahol 25 éve csatlakozott az égi színház társulatához.
„Minden a fejen, a kézen, meg a bátorságon múlik”
Tíz éven keresztül csak Kamuthyak nyertek magyar bajnokságot tőrvívásban. Dr. Kamuthy Jenő hatszoros, öccse, László pedig négyszeres magyar bajnok volt.
Egy sokoldalú Don Quijote
Ő mondta ki az utolsó szavakat a lebontásra ítélt régi Nemzeti Színház színpadán. Gelley Kornél Jászai Mari-díjas érdemes művészre emlékezünk.
A pesti legek aluljárója
Az Astoria megnyitása után három évvel adták át a főváros második korszerű aluljáróját. Az EMKE azóta is a történelmi kereszteződésben állja a gyalogosok rohamát.