Beteljesült álom töltött káposztával
„Hajózok az életben, úton vagyok a bennem rejlő optimizmussal, életszeretettel, igazságérzettel. Ezért sem szeretem a volt szót, inkább mindig az érdekel, mi lesz, mi vár rám.” Így vallott az élethez való viszonyáról a Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, Bánsági Ildikó, akit születésnapján köszöntünk.
Karakter
2022.10.19 | olvasási idő: kb. 2 perc
Gyermekként még a kórház és a műtők világa vonzotta, de az iskolai színjátszókör más irányba terelte érdeklődését. Gimnazistaként már a színészi pályáról ábrándozott: az iskolában Shakespeare-estek résztvevője lett, és még szerelmes andalgásain is a Színművészeti Főiskola épülete felé terelte partnerét. Érettségi után előbb a Nemzeti Színház Stúdiójának növendékeként, majd főiskolai hallgatóként kezdte meg menetelését e szép, ám rögös úton.
Pályája Debrecenben indult, majd a budapesti József Attila Színházban folytatódott. Játszott ezenkívül a Vígszínház, a Nemzeti, a Művész és a Thália Színház társulatában is. Legutóbb ismét a Nemzeti Színházban láthattuk, melynek 2020-ig volt tagja. A színpadon nem mindig azok a szerepek voltak a kedvencei, amelyek közönségsikernek számítottak, inkább azok, amelyeket kihívásnak érzett. Ilyenek voltak többek között a Kétfejű fenevad, avagy Pécs 1968-ban… a Deficit, a Csoda, vagy a Kő a kövön című színművek.
Filmes és televíziós karrierje is 1971-ben indult, és a nézőknek azóta sem kell nélkülözniük sem a mozivásznon, sem a képernyőn az egyedi orgánumú művésznőt. Számos nagy sikerű filmben szerepelt, egyik legkedvesebb emléke mégis Szindbád-béli közös jelenete Latinovits Zoltánnal, amiről így emlékezett meg egyszer: „Tizenkét éves korom óta ábrándoztam arról, hogy öt percet forgathassak szegény Latinovits Zoltánnal. Kiderült, egy egész napot dolgozunk együtt. Reszketni kezdtem, leejtettem a tejszínhabot, ő észrevette izgalmam, beszélgetni kezdett a töltött káposzták ízeiről.”
Televíziós és filmes munkái mellett Bánsági Ildikó szinkronszínészi teljesítménye is említést érdemel. Bár olyan világsztárok állandó magyar hangja, mint Glenn Close vagy Meryl Streep, a legbüszkébb arra, hogy a Vivien Leigh megformálta Blanche DuBois is az ő hangján szólalhatott meg A vágy villamosa filmadaptációjában.
„Számomra az igazi művészet, film, színház, irodalom igényli a tudást, a profizmust és a hozzáértő emberek érdeklődését.” - summázta egyszer hitvallását. Hogy pályája során mekkora mértékben tudta ezt a felfogást alkalmazni, azt a már említett díjakon kívül az is bizonyítja, hogy a Halhatatlanok Társulatának örökös tagjává választották. Ami azonban minden díjnál és elismerésnél többet ér, az a közönség szeretete, amit Bánsági Ildikó munkásságával nemcsak kivívott, hanem máig magáénak is tudhat.
Borítókép: Bánsági Ildikó színésznő MTI Fotó, Készítette: Bara István Tulajdonos: MTI Rt. Fotóarchívum Azonosító: MTI-FOTO-875911
Kedves Olvasó! Folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 320 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.
„Turay Ida a bizonyosság arra, hogy a múlás nem elmúlás”
Mindenki Dusikája igazi mozisztár volt, szinte nem készült olyan magyar film a 30-as években, amiben ne szerepelt volna.
Ikarus - szárnyalás földi utakon
1951. február 24-én állt forgalomba az első Ikarus autóbusz Budapesten. Egyes típusait nevezték „nejlonnak” és „farosnak”, sőt, még Ikarus babakocsi is készült. A Budapest–Bamako jótékonysági rallyn „aszfalt hernyóval”, csuklós Ikarusszal szelték át a Szaharát.
„Amit még nem láttatok…”
Keleti Éva - Az MTVA exkluzív kiállítása a Nemzeti Fotótár gyűjteményéből: 2023. július 13. – augusztus 20.
Tündöklő tehetség
75. születésnapján köszöntjük Perényi Miklós gordonkaművészt, aki már hétévesen a Zeneművészeti Főiskola hallgatója volt.