„Az ezerszer áldott Józsefvárosban, az édes grundon” nőtt fel, és már itt elhatározta, hogy színésznő lesz. Nagyon fiatalon, mindössze 15 évesen nyert felvételt a Színiakadémiára, friss diplomásként pedig máris a Nemzeti Színház szerződtette. Bár a második világháború súlyosan érintette családját, a kétszeres Jászai Mari-díjas színésznő mindvégig megőrizte emberi tartását és derűs személyiségét.
Egyetlen dolog bántotta csupán: a kor viharos politikai intézkedései miatt gyakran érezte úgy, hogy elfeledkeztek róla a rendezők. Ehhez az is hozzájárult, hogy szívesebben olvasott békésen otthonában, mintsem a Fészek Művészklubban üldögéljen hajnalig. Szerencsére ilyenkor, ahogy ő maga mondta, mindig jött valaki, aki hívta.
A bizalom szárnyakat adott Bánki Zsuzsának: azt vallotta, hogy amikor az ember jó időben, jó helyen, jó irányítás alatt állhat színpadra, az minden szenvedést megér.
A Nemzetiből való kényszerű távozását követően például Horvai István hívására került a Madách Színházba, ahol 1951-től két éven át volt társulati tag. Legkedvesebb szerepe ebből az időszakból a Farkasok és bárányok Glafirája volt. Később a Petőfi Színházhoz szerződött. Saját bevallása szerint idegenkedett a rideg és számító nőalakok megformálásától, a rendezők mégis előszeretettel bíztak rá ilyen típusú figurákat: az 1953/54-es évadban például ő alakította Alfonsine-t A kőszívű ember fiai színpadi változatában. „Petőfis” éveiből A tanítónő Tóth Flóráját emlegette később a szívéhez legközelebb álló feladatként.
Munkájáról azt tartotta, hogy az teljesen a jelenben gyökerezik. „A színész, amíg még él, és amíg sikerei vannak, addig van” – vallotta. Éppen ezért tekintette küldetésének, hogy vele született tehetségét kibontakoztassa. 1962-ben a Vígszínházhoz szerződött, ahol végleges otthonra talált.
Határozottan a színpadot részesítette előnyben és keveset filmezett, noha már első komolyabb filmszerepében – a Valahol Európában Évájaként – átütő sikert aratott. A szélesebb közönség szívébe a televízió révén lopta be magát.
1987-től tíz éven át alakította Szöllősiné Zsuzsát a Szomszédok című teleregényben, ez a szerep szinte élete végéig kapocsként szolgált számára, a nehéz időszakokban is összekötve őt a szakmával és a közönséggel.
Kedves Olvasók, tekintsék meg a Bánki Zsuzsáról forgatott Mestersége színész epizódot a linkre kattintva: https://s.mtva.hu/thH2nzxu
Borítókép: Portré 1964-ből (MTI Fotó: Keleti Éva)
Kedves Olvasók, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 344 ezer fénykép közül válogathatnak. Ha cikkünk felkeltette érdeklődésüket, ide kattintva számos további érdekes felvételt találnak. Jó böngészést kívánunk!