Az Erdélyből származó kiváló karakterszínész a Liliomfi karót nyelt, szigorú professzorát legkedvesebb szerepei között tartotta számon. Legtöbben talán erre a mondatra és a jellegzetes fejbiccentésre emlékeznek Balázs Samu életművéből – „Szilvai Tódor, juris utriusque nec non philosophiae et artium liberalium doctor”. Nem minden színpadi álma teljesülhetett: a történelem alakulása sokszor keresztülhúzta számításait, ám így is tekintélyes karriert tudhatott magáénak.
A Kolozsvártól nem messze található Bánffyhunyadon született 1906. május 18-án. Édesapját még az első világháború alatt vesztette el, így a család szerény körülmények között élt. Éppen ezért édesanyja kifejezett szándéka volt, hogy fiából bankárt csináljon, mondván, akkor végre pénz állna a házhoz. Sajnos – vagy szerencsére – ez az elgondolás nem vágott egybe a fiatal Balázs Samu terveivel, így miután leérettségizett, jó barátjával, Bánhidi Lászlóval együtt részt vett a budapesti Színművészeti Főiskola felvételi válogatásán. Meglepetésükre mindkettőjüket azonnal felvették.
Miután színészdiplomát szerzett, visszatért a Romániához csatolt Erdélybe. Janovics Jenő, a Kolozsvári Színház igazgató-főrendezője szerződtette. A folyamatosan romló gazdasági helyzet ellenére ottléte alatt a színház az erdélyi magyar kultúra egyik utolsó bástyája lett. Balázs Samu pályájának fényes időszaka ez, hiszen Bánk Bántól Ádámon át Hamletig főszerepek sorát játszhatta el. Még a pesti díva, Bajor Gizi is dicsérte alakításait, mikor 1932-ben a városban vendégszerepelt. Közel egy évtized múltán Balázs úgy érezte, kimerítette az ottani lehetőségeket, így eldöntötte, visszatér Magyarországra, hogy meghódítsa a fővárosi közönséget. Ez a terve nem egészen úgy sikerült, mint gondolta, hiszen Pesten a semmiből kellett újra felküzdenie magát az élvonalba: kezdetben statisztaként, majd apróbb mellékszerepekben kapott lehetőséget.
Végül 1940-ben megkapta a magyar állampolgárságot, majd egy évre rá társulati tag lett a Nemzetiben. Ezután sem kapott klasszikus hősszerepeket, viszont egyre többször bízták rá negatív karakterek megformálását. Balázs Samu ezekben is remekelt, egyfajta entellektüel méltóságot vitt a figurákba, amiért az akkori rendszertől kritikát is kapott. Pályatársai sokszor emlegették, hogy olyan volt, mint egy kimért angol úriember. Emellett a komikum iránti fogékonysága is megmaradt, jó példa erre az 1954-ben Makk Károllyal forgatott Liliomfi című film, melyben az unokaöccse és gyámleánya fellett zsarnokoskodó Szilvai Tódor professzort alakította nagy beleéléssel. A való életben is szerzett pedagógusi tapasztalatot, hiszen 1946-tól 1952-ig a Színház- és Filmművészeti Főiskolán beszédművészetet és színészmesterséget tanított.
1970-ben saját kezdeményezésére nyugdíjazták a Nemzeti Színházban, ezt követően a Madách Színházhoz szerződött. A közönség Csehov Cseresznyéskert című művének televíziós változatában, a színpadon pedig Illés Endre Spanyol Izabella című drámájában láthatta őt utoljára. Utolsó éveiben sokat betegeskedett, számtalan operáción esett át, munkakedve azonban töretlen maradt: megesett, hogy fia, Balázs Ádám a kórházból vitte be őt játszani a színpadra, majd az előadás végeztével vissza a kórházba. A „legangolabb magyar színész”, Balázs Samu 75 éves korában, 1981-ben aludt el örökre.
Kedves Olvasók, tekintsék meg Balázs Samut és jóbarátját, Bánhidi Lászlót Gogol A revizor című darabjában az alábbi linkre kattintva: https://s.mtva.hu/zlmpwiv4
Ajánljuk figyelmükbe Balázs Samu játékát A szerelem ára című darabban is, amely május 18-án délután 1 órától elérhető az m3.hu-n!
Borítókép: A színész portréja 1973-ból (MTI Fotó: Keleti Éva)
Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 339 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.