Bakó Márta 1920. április 9-én látta meg a napvilágot Budapesten. Színész szülők gyermekeként egészen fiatalon kapcsolatba került a színházzal, és már gyermekkorában is „színészesdit” játszott, amikor csak tehette. Iskolai évei alatt mindig ő volt a szavaló, ő fogadta az intézménybe érkező kiválóságokat, minden cselekedetében megmutatkozott a színészet. Bár el sem tudta képzelni, hogy más területen tevékenykedjen, édesanyja ragaszkodott hozzá, hogy először tanítónői diplomát szerezzen, mert a színpadi pályafutást önmagában túl kockázatosnak tartotta. A fiatal Márta csalódással fogadta, hogy így csak egy évvel később vehet részt a színművészeti akadémiai felvételin, de eleget tett anyja kívánságának. Végül 1942-ben végzett a színművészetin, és még a diploma megszerzése előtt, 1941-ben szerződött a Nemzeti Színházhoz.
Kezdetben kérdéses volt, fog-e egyáltalán szerepet kapni, hiszen a társulatban sok színésznő és kevés női szerep volt. Gobbi Hilda volt az, aki felismerte benne az ígéretes tehetséget, az ő közbenjárására játszhatta el Phaedra dajkáját Racine drámájában. Az itt nyújtott alakítása meghatározta pályájának ívét: bár tanárai és a színház vezetősége egyaránt a leendő tragikát látták benne, karakterszínésznő lett. „A skatulya mindig kialakul. Ha egy színész egy bizonyos szerepkörön sikerrel debütál, akkor belekerül abba a skatulyába, ez természetes. Engem soha nem zavart az én saját skatulyám” – mondta egy interjúban. Az öregasszony szerepét parádésan alakító Mártára felfigyelt Németh Antal is, így kapta meg első jelentős szerepét A fekete macska című darabban, amely végérvényesen kijelölte számára a karakterszínésznői utat. A karakter, amely az ő „skatulyája” lett, később számos konfliktushoz vezetett Gobbi Hildával, aki, ugyan már Bakó Márta debütálásának idején befutott színésznő volt, hasonló szerepkörökben játszott.
1945-ig volt a Nemzeti Színház társulatának tagja, az itt töltött évek alatt saját jogon is hírnevet szerzett magának, nem csupán Bakó László színművész lányaként. 1946 és 1947 között a Vígszínházban játszott, ezt követően azonban egészen 1954-ig egyáltalán nem kapott szerepet. Később Kecskemétre került, majd a József Attila Színház létrejöttekor újra Budapestre szerződött. Itt játszott pályafutása végéig, 2006-ban a színház örökös tagjává választották. Felejthetetlen alakítást nyújtott olyan darabokban, mint Shakespeare III. Richárdja és Bródy Sándor A tanítónő című drámája, de számos filmszerepben is láthatták a nézők: feltűnt többek közt A Noszty fiú esete Tóth Marival feldolgozásában, A szeleburdi családban és a Kisvárosban is.
Elmondása szerint, amikor fiatal korában a színészi pályára készült, eszébe sem jutott, hogy olyan szerepet is eljátszhatna, ahol lényeges a szépség: „Nekem nem volt fontos az, hogy fiatal legyek és szép. Nekem az volt fontos, hogy egy karaktert eljátsszak, a saját fantáziáim szerint megvalósítsak, hogy hús-vérré tegyek egy papirost.”
Nézzék meg Bakó Mártát a Hölgyek és urak című szórakoztató tévéfilmben a linkre kattintva: https://s.mtva.hu/veGBiFGw
Borítókép: Bakó Márta és Bilicsi Tivadar A szabin nők elrablásában. Készítette: Bartal Ferenc. Tulajdonos: MTI/MTVA
Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 304 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.