Beyer Gizella néven született Budapesten 1893-ban. Az angolkisasszonyoknál nevelkedett, már egészen korán megmutatkozott a tehetsége. Saját bevallása szerint az iskolában csakis színésznőnek készült: szeretett énekelni, szavalni, gyakran rögtönzött előadásokat a szobájában. Akkor is a saját feje után ment, amikor 1911-ben jelentkezett az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémiára. Nem kérte a szülei beleegyezését sem. 1914-ben diplomázott, a Nemzeti Színháznál kezdett, és már első szerepeiben rendkívül hízelgően nyilatkoztak róla a kritikusok. Azt mondják, a filmvásznon nem tudta megmutatni valódi tehetségét, ugyanis Bajor Gizi vérbeli színpadi színésznő volt: a világot jelentő deszkákon csodákra volt képes. Karizmatikus egyéniség, aki ugyanazon előadásban el tudta játszani anyát és lányát (Herczeg Ferenc: Utolsó tánc), vagy éppen ugyanazon szereplő fiatal és időskori verzióját (A bolond Ásvayné).
Színpadi alakításai közül nehéz egyet-egyet kiemelni, hiszen minden előadására csak úgy tódultak a színházba a nézők, hihetetlen húzóereje volt a nevének. 1917-ben Bródy Sándor a következőket írta róla: „Az a benyomásom, hogy megvan az új Júlia, és a színháznak megvan a keresett, várva-várt fiatal heroinája.” A Nemzetinél 1922-től már úgyszólván rá építették az egész repertoárt. A néma leventében Zilia Ducát, az olasz úrhölgyet alakította nagy sikerrel, a Szentivánéji álomban Titániát, A kaméliás hölgyben Margitot, a fergeteges sikerű Kék rókában Cécile-t. Csupa varázslatos, mágikus erejű nőalakot, amilyen ő maga is volt az életben. Heltai Jenő 1924-ben a Színházi Élet hasábjain elragadtatottan jellemezte a színésznőt: „Milyen egyszerű és közvetlen, mindent tud és mindent mer; nézése, hallgatása, beszéde, mozdulatainak macskaszerű gráciája, fiús jókedve, csillogó okossága, fölszabadultsága, angyali szelídsége és veszedelmes bűbája: csupa ellentmondás és csupa összesimulás egy hallatlanul dús művészi és asszonyi egyéniségben...”
A Nemzeti Színház 1928-ban választotta örökös tagjává, és Bajor Gizi a korban szinte példátlan eltökéltséggel majd’ négy évtizeden át hűséges maradt a színházhoz, ahol karrierjét kezdte. Érdekes módon a körülrajongott dívának tartott Bajor Gizi magánéletében rendkívül visszafogott maradt, az őt faggató újságíróknak rendre annyit válaszolt: „Nézzenek meg a színházban.” A hétköznapokban egyáltalán nem törekedett arra, hogy kitűnjön a tömegből: „minek, ha úgyse látnak beljebb” – ez volt a szavajárása, ha szemére vetették, hogy nem jelenik meg a színésznőknek kijáró pompával a hétköznapi élet tereiben. A bárokat, mulatókat sem szerette, inkább saját otthonába hívta meg szórakozni vágyó barátait. Villája igazi meleg otthon volt, és Bajor Gizi szívesen besegített a ház körüli munkákba, legyen szó kaszálásról, vagy a háziállatok etetéséről. A Film, Színház, Irodalom című folyóirat is így örökítette meg őt 1942. júniusi számában, ahogy kedves ludait eteti éppen a villához tartozó kerti tavacskában.
Karakán egyéniségére jellemző, hogy a nehéz időkben üldözötteket bújtatott otthonában. Neki köszönhetően menekült meg mások mellett Tamási Áron, Nagyajtay Teréz és Diósy Antal. Diósy, aki festőművész volt, egy akvarellen is megörökítette megmentőjét, a kép címe Bajor Gizi Budapest ostroma idején. A kissé groteszk, de vidám hangulatú alkotás igazi szuperhősként ábrázolja a törékeny színésznőt, aki a hóviharral és a bombákkal egyaránt dacolva élelmiszert és takarókat visz haza a védenceinek.
A háborút követően az elsők között kapta meg a Kossuth-díjat 1948-ban. Tragikus halála mind a mai napig tisztázatlan módon következett be 75 évvel ezelőtt, 1951. február 12-én. A bizonyítékok alapján valószínűsíthető, hogy harmadik férje, a fül-orr-gégész Germán Tibor agykéregsorvadásban szenvedett, és rögeszméjévé vált, hogy felesége halálos beteg, így halálos adag morfiumot adott be neki B-vitamin helyett. Bajor Gizi mindössze 57 éves volt ekkor. Villája egy év múlva, 1952-ben Gobbi Hilda ötletére és munkájának köszönhetően Bajor Gizi Színészmúzeum néven üzemelt tovább. Ma a helyet az Országos Magyar Színháztörténeti Múzeum és Intézet tartja fenn, és időről időre érdekes tárlatok láthatók a villában a magyar színháztörténelem kiemelkedő pillanataiból.
Kedves Olvasók, tekintsék meg az Emlékek a magyar játékfilm történetéből negyedik epizódját, melyben részleteket láthatnak többek között a Két fogoly című filmből, Jávor Pállal és Bajor Gizivel a főszerepben: https://s.mtva.hu/Gqruu2xh
Borítókép: Bajor Gizi portréja az 1940-es évekből Készítette: Várkonyi László. Tulajdonos: MTI/MTVA
Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 334 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.