1926 nyarán a Magyar Rádió már közel egy éve sugárzott különböző műfajú, rövid műsorokat az újonnan alakult intézmény akkori egyetlen, Rákóczi úti stúdiójából. Már ekkor többeket foglalkoztatott a kérdés, miképpen lehetne az új médium nyújtotta lehetőségek továbbfejlesztésével akár teljes színműelőadásokat is a képzeletbeli rádiószínpadra állítani.
Az új műfajokkal való kísérletezés szorgalmazói között szerepelt Somló István, a kor neves színművésze, aki sűrű levélküldözgetéssel igyekezett meggyőzni Szőts Ernőt, a rádió akkori igazgatóját, hogy hosszabb, háromfelvonásos színdarabokat is vigyenek színre a stúdióban. Az előadható művek körét viszont a kezdetleges mikrofontechnológia és a rendelkezésre álló stúdió szűk lehetőségei is nehezítették, ezért a döntés alapos megfontolást igényelt.
Több hónapos levelezést követően Szőts végül beadta a derekát: műsorra tűzte Paul Géraldy Szeretni című darabját, amely az előző években a hazai színházakban is nagy sikert aratott. „A próbát szombaton 13 órakor tartjuk meg, és magam is ott leszek. Talán gyere egy kicsit előbb, hogy Simonyi Máriát, a darab női főszereplőjét együtt fogadhassuk. A kommünikét kiadtam. A viszontlátásig a legszívélyesebben üdvözöl: Szőts” – írta zárásképp levelében Somlónak.
A Magyar Rádió első igazgatójának döntése azért is esett a Somló által is javasolt háromszereplős színműre, mert abban mindig csak két szereplő van egyszerre mikrofonközelben.
A lélektani dráma szerelmi háromszögének tagjai közül a férj és a szerető – érthető módon – egyszer sem jelennek meg együtt a képzeletbeli színpadon.
A bemutatóra június 22-én került sor. A férj szerepét a rendezéssel is megbízott Somló, a szeretőjét (Challange) pedig az a Sármássy Miklós alakította, aki korábban színpadon is szerepelt a darabban.
A főpróbán némiképp váratlanul megjelent a főszerepet (Helén) játszó Simonyi Mária férje, Móricz Zsigmond is.
Szőtsék kapva kaptak a szerencsés alkalmon, és egy hirtelen ötlettől vezérelve megkérték a Nyugat legendás íróját, hogy rövid bevezetőjével tegye ünnepélyesebbé a premiert.
Az alkotók a merész vállalkozás jelentőségét az előadást követően még nem tudták bizton felmérni, a közönség körében viszont a darab olyan nagy sikert aratott, hogy hallgatói kívánságra ugyanazon év októberében megismételték, sőt még évek múltán – már a Bródy Sándor utcai épületből – is közvetítették. Az első háromfelvonásos rádióelőadás hírét a kritika is pozitívan fogadta. A Rádió Újság a bemutatóról szóló írását az alábbi sorokkal zárta:
„A Szeretni előadását úgy üdvözöljük, mint egy nagy jelentőségű és minden szeretetünkre érdemes művészi program biztató ígéretét.”
Szőts Ernő a közvetítés sikeréből az elsők között ismerte fel, hogy a színművek, az operák és az operettek közvetítései a jövőben a rádió műsorkínálatának gerincét képezhetik, és hogy ezek a lehető legtöbb hallgató otthonába eljuthassanak, sugárzásuk esti csúcsidőt kíván. A Magyar Rádió stúdiójában 100 évvel ezelőtt lezajlott első rádiószínházi közvetítés hatásait tehát a mai napig is élvezheti a mindenkori közönség.
Kedves Olvasók, nézzék meg a Magyar elsők című sorozatnak az első magyar rádióadásról szóló epizódját: https://s.mtva.hu/jmxpmjUk
Borítókép: Jelenet Paul Géraldy Szeretni című drámájából (Magyar Rádió Újság 3. évf. 26. szám)
Kedves Olvasók, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 343 ezer fénykép közül válogathatnak. Ha cikkünk felkeltette érdeklődésüket, ide kattintva számos további érdekes felvételt találnak. Jó böngészést kívánunk!