A színházi macska búcsúzik

Haumann Péter közel hat évtizedet töltött a színészi pályán. A főiskolai diploma megszerzése után 1963-ban kezdett a debreceni Csokonai Színháznál, de még a legfiatalabb generáció is ismerheti játékát, az utolsó évekig forgatott mozifilmet és televíziós sorozatot is. Karrierje során játszott Debrecenben, Pécsett és több fővárosi teátrumban. A Madách Színház közönsége 15 évadon át élvezhette játékát, majd utolsó kőszínházi otthona a Katona József Színház volt, 22 éven át. 2016 óta szabadúszóként dolgozott, ekkor már tudatosan kiélvezte a maga teremtette szabadságát és idejét, melyet legszívesebben családja és barátai körében töltött.

Hosszú és tartalmas pályájába belefért minden, amiről egy szakmabéli álmodhat, játszotta nemzetközi és hazai drámaírók darabjait, megformált főszerepeket és izgalmas karaktereket egyaránt. Színházi és filmes karrierje párhuzamosan teljesedett ki, alakításai több mint 160 színpadi bemutatót és közel 200 mozgóképet számlálnak. Az Indul a bakterház Patásaként éppoly ismert, mint Shakespeare vagy Molière színpadi hőseiként. 

Repertoárja hatalmas spektrumon mozgott, a legnagyobb drámaiságot és az együgyű, blőd karaktereket egyaránt úgy hívta elő magából, mintha az a legvalóbb énje lenne. Ahogy fizimiskája, úgy hangja is kiáltott az izgalmas karakterekért, generációk számára ő Hókuszpók vagy a Macskafogó Safranekje, de az ő hangján szólaltak meg olyan szupersztárok is, mint Anthony Hopkins, Louis de Funès vagy Ian Holm. Tehetségét és munkásságát a szakma éppúgy elismerte, mint a közönség, egyike volt a legnépszerűbb színészeknek, munkásságáért pedig megkapta az összes nagydíjat, Kossuth-díjas, kétszeres Jászai Mari-díjas, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, Prima Primissima díjas, Érdemes Művész és a Nemzet színésze.

Ő maga fodrász szülők gyermekeként született, ám színészi pályájával már új irányt adott családjának, háromból két gyermeke is mára sikeres színészként követte példáját. Egyik legnagyobb közös élményükként tartják számon, hogy együtt léphettek színpadra a Pesti Magyar Színház Fösvény című darabjában. Haumann Péter tehetségét már a színművészetis vizsgaelőadása kritikája is kiemeli, és később ugyanilyen elemi erővel alakítja Szókratészt, Sancho Panzát, a Macskák Gastrofar-ját vagy épp az ÁVH-s tiszt Feri bácsit. 

Haumann Péter színészi nagysága előtt a rekorder előadás, a Macskák kritikai részletével tisztelgünk: "A legtökéletesebb, legteljesebb macska Haumann Péter. Gastrofar George, a színházi macska. Haumann nemcsak a dalra képes, de eljátssza a ma remegő, paralitikus, egykor elegáns cicát. A nagyhírűt, a sztárt, akitől vénségére már sem patkány, sem egér nem fél. De valaha neki tapsolt, neki nyávogott az egész karzat. Eljátssza az emlékeket, az emlékekből élő egykorvoltat: a színészt, ki száz tirádát tudott, ki főszereplő, ki jellem volt. Ki táncolt és énekelt. A cicát, aki tigris volt a színpadon. Haumann egyszerre macska és ember. Macskaságában ember, emberségében macska. S mindenekfölött: színész. Olyan teljességet teremt szerepében, amellyel egy kiváló előadás legmegrázóbb perceit hozza.”

Haumann Péter, a Nemzet Színésze 1941 – 2022. 

Borítókép: Haumann Péter színművész, Budapest, 1988. szeptember 10. MTI Fotó: Farkas Tamás