A rádió magyar hangja

Bőzsöny Ferenc 1931. január 7-én született Pécsett. Eredetileg papnak készült, 1947-ben a veszprémi Piarista Gimnáziumban kezdte meg tanulmányait, de rá négy évre az akkori politika megszüntette a gimnáziumot. Öt alkalommal is próbálkozott a felsőoktatásba bejutni, de származása és előélete miatt nem sikerült felvételt nyerni egyik intézménybe sem, így 1952-ig teológusként tevékenykedett. „Mire iskolába kerültem, már írni és olvasni is tudtam, mert édesapám vendéglőjébe jártak az újságok és kíváncsian néztem, hogy a képeken kívül mik azok a krix-kraxok, A nagypapa magyarázta őket.” – így emlékezett vissza egy televíziós interjúban Bőzsöny a magyar nyelv iránti szeretetének feléledésére. Az esztergomi sorkatonaság alatt Bőzsöny Ferenc rádiótávírász volt, ez időszakban az egyik közvetlen parancsnoka javasolta neki, jelentkezzen a Magyar Rádióba bemondónak. Több mint 3000 pályázó közül számtalan meghallgatási kör után abszolút „nyertesként” került a Magyar Rádióhoz, a végső igent akkori főnöke, Móra Ferenc unokája mondta ki. „Ha tudtam volna, hogy ennyien jelentkeznek, dehogy mertem volna jelentkezni.” – mesélte egy interjúban Bőzsöny Ferenc. Az Aki a harangért szól című önéletrajzi könyvében így emlékszik vissza rádiós pályafutásának kezdetére: „1956. augusztus 24-én szólaltam meg élőben a Kossuth Rádióban 16 óra 30 perckor. Nemsokára életem mindmáig legszörnyűbb éjszakáját éltem át október 23-án az ostromlott Bródy Sándor utcai stúdióépületben. A forradalom napjaiban a szabad Kossuth Rádió parlamenti stúdiójában teljesítettem szolgálatot, így nekem jutott az a megtisztelő feladat, hogy 3-án este én konferálhattam be Mindszenty hercegprímás beszédét és mindvégig mellette ültem a stúdióban.” Bőzsöny Ferenc rádiósként már felvételt nyert az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar–történelem szakára, ahol tanári képesítést szerzett, majd újabb három év angol szak után magyar nyelvészetből doktorált 1973-ban. Ettől az évtől lett tagja a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak, majd később a Magyar Rádió nyelvi bizottságának. A kivételes hangú rádióbemondó elnökségi tagja volt az Anyanyelvápolók Szövetsége elnökségének, és egyben elnöke volt a Magyar Nemzeti Fórumnak, továbbá a Mindszenty Társaság egyik alapítójaként is számon tarthatjuk. Több mint negyven éven át kölcsönözte hangját a Magyar Televízió népszerű műsorának, a Delta című ismeretterjesztő kisfilmjeinek egyik állandó narrátoraként. 1988-tól a Magyar Rádió főbemondójaként dolgozott, hallhattuk hangját a déli harangszó után, a Szív küldi szívnek szívesen című műsorban, a Karinthy Színpad adásaiban, valamint a Mesélő Krónikák irodalmi betétjében. Elmondása szerint aktív korszakában negyvenezer alkalommal olvasott híreket. Az ország legismertebb férfi hangja számára mindig fontos volt a helyes légzéstechnika és artikuláció, sőt, nemcsak felolvasni kell tudni egy szöveget, hanem megérteni és értelmezni is. Úgy vélte, hogy egy szöveg pontos és érthető felolvasásához az embernek ismernie kell önmagát, hiszen egy hanggal nem lehet bármit csinálni. Nem mindegy, hogy énekhangról van-e szó vagy beszédhangról, színpadi vagy szónoki szöveg adaptálásáról. Bőzsöny büszke volt arra, hogy hat évig tanulta a helyes beszédet beszédtechnika-tanáraitól, a végtelenségig szerette a magyar nyelvet és a benne rejlő lehetőségeket. Szívvel-lélekkel képviselte és tanította a pontos, tiszta és szép magyar beszédet, amelyhez kivételes orgánummal és tehetséggel rendelkezett. 2000 pünkösdjén indult el a Magyar Rádióban a magyar harangok történetét bemutató sorozat, amelynek során minden héten más-más magyarországi templom harangja szól délben a Kossuth Rádióban. Több mint 300 harangot szólaltattak meg, többek között határon túli magyar templomok harangjait is. Ennek a sorozatnak az első narrátora volt. Bőzsöny Ferenc elnyerte a Magyar Rádió és Televízió nívódíját, 1997-ben Kazinczy-díjban részesült. Egy újságíró kérdésére, hogy nem bánta-e meg, hogy ilyen későn kapta meg ezt a díjat, Bőzsöny mindösszesen annyit felelt: „Délelőtt volt, dehogy volt késő.” 2000-ben a magyar nyelv ápolásáért és magas szintű közreadásáért kiérdemelte a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje elismerést, 2005-ben Petőfi Sándor Sajtószabadság Díjat kapott. Éveken át szervezett Balázs-áldást az Üllői úti Szent Kereszt-templomban, mely a hangjukkal dolgozók, énekesek, politikusok, riporterek, bemondók vagy egyéb, hangjukból élők közös ünnepe lett. Aki nem tudná, a 2000-es évek elejétől egészen 2011-ig, a budapesti M2-es metró állomásainak nevét is Bőzsöny Ferenc mondta be. Nyugdíjazását követően a rádió egykori főbemondója a Központi Papnevelő Intézet rektora és az intézet retorikatanára lett. Budapesten hunyt el 87 éves korában 2018. október 25-én. A magyar rádió- és televíziótörténetben a szép magyar beszéd védjegyeként hagyta az utókorra egyedülállóan mély zengésű hangját is megörökítő műsorait. Borítókép: Bőzsöny Ferenc rádióbemondó 1979. december 17-én híreket olvas a Magyar Rádió stúdiójában. Tulajdonos: MTVA Fotóarchívum Készítette: Hámor Szabolcs Azonosító: MTI-FOTO-M_MOR____20221335 Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 289 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva további érdekes felvételeket talál.