Mesét mondani, mesét hallgatni jó, egyre inkább érzi ezt a mai kor embere is. A mese igazi közösségi műfaj: kapcsolatot teremt, és általa feldolgozhatóvá válnak világunk zavaros, fájdalmas vagy éppen kilátástalannak tűnő eseményei. Persze a mese nem csak az otthon, a gyerekszoba meghittségében létezhet: talán meglepő, de a mai napig akadnak olyan hivatásos mesemondók, akik nem restek országról országra járva olyan régi-új történeteket gyűjteni, melyekkel aztán lángra lobbanthatják hallgatóságuk fantáziáját.
Hazánkban szerencsére rendkívül szép és gazdag hagyománya van a meséknek: ezekben a generációk által továbbörökített történetekben olyan jellegzetes motívumok ismétlődnek, mint az útnak indulás, a három próba, a gazdagság-szegénység ellentéte, a fenyegető szörnyek (pl.: hétfejű sárkány, ördög, boszorkány) legyőzése, vagy éppen a különböző alakváltások. Fény és sötétség, élet és halál küzdelme is gyakori téma: a történet sokszor indul úgy, hogy valaki elrabolta a napot, holdat vagy csillagokat, nincs fény, nincs élet a királyságban. A mese egyik legfontosabb üzenete, hogy a különböző eredetű akadályok, negatív élethelyzetek feloldhatók, illetve egy-egy reménytelennek tűnő helyzet még nem jelenti a főhős útjának végét. A történetekben sokszor varázslatos erővel bíró lények segítik a hőst céljai elérésében. Ezeket a jószágokat a népnyelv „táltosnak” hívja: ilyen lehet a ló, a kecske, vagy a farkas, de bármilyen más állat, így éppen a patkány is. A főhős tehát nem magányos, és győzelme majdnem mindig csapatmunka eredménye.
Valószínűleg mindannyian fel tudjuk idézni kedvenc gyerekkori mesénk egy-egy részletét. Egy jó mesélő ugyanis nemcsak szöveget mond, hanem szavakkal képeket is fest. Berecz András, az egyik legismertebb magyar mesemondó szerint „a jó mese olyan, hogy attól az ember behunyt szemmel is jól lát.” De vajon mitől lesz egy mesemondó igazán kiváló a szakmájában? Az egyéni jellegzetességek is sokat színesítenek persze, de általánosságban elmondható, hogy a jó mesemondó változatos összetételű közönség előtt is helytáll, tudja, hogy kösse le a különböző korosztályok figyelmét, érdeklődését. Előadás közben is nyitott a változásra, folyamatosan követi a közönség visszajelzéseit, ha szükséges, a hallgatósághoz igazodva kanyarítja erre vagy arra a mese fonalát.
Egyre népszerűbbek a felnőtt korosztályt célzó terápiás, vagy játékos versengésre hívó mesecsoportok, meseklubok, amelyek funkciójukban a régi fonók világát idézik vissza. Felnőtt részről is igény mutatkozik tehát a mesére, a gyerekek számára azonban elengedhetetlenül fontos a mesehallgatás, melynek áldásos hatásai közé tartozik, hogy növeli a szókincset, fejleszti a vizualizációs képességet, oldja a szorongást, felszabadítja a képzelőerőt és elülteti az empátia magját. A gyerekekben a koncentrációs képesség ily módon játékosan fejlődik és később felnőttként is képesek lesznek elmélyülni egy-egy tevékenységben. Hallgassunk és mondjunk tehát meséket, ne csak a mesemondás világnapján, hanem a szürke hétköznapokon is, és engedjük, hogy ez az ősi műfaj újra életünk szerves részévé váljon!
Kedves Olvasók, hallgassák meg a Rádióarchívum folyamatosan frissülő kínálatából az Okos Katica című mesét Pápai Erzsi előadásában az alábbi linkre kattintva: https://s.mtva.hu/yj6q7Z0S
Kedves Olvasók, tekintsék meg a mesemondás világnapjára összeállított képgalériánkat: https://nemzetiarchivum.hu/bookmarks/collections/eugsmaF7tCRIGCcD
Borítókép: Vékony Anna és Herczeg Tamás a Rózsa és Ibolya című színdarab próbáján. Készítette: Czeglédi Zsolt. Tulajdonos: MTI/MTVA
Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 335 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.