Tessék, tessék, jó portéka, egynek sincsen maradékja!

Ma azokat a mestereket ünnepeljük, akik munkájukkal a hagyományos művészeti formák megőrzésén fáradoznak.

Cikksorozat: Ünnepek és hétköznapok

2026.06.10
2 perc

A kézművesség iránt meglepő módon épp az ipari termelés hajnalán, a 19. század végén kezdett megnőni az érdeklődés. A tömeggyártott termékekkel szemben felértékelődött a kézzel készült, míves portéka. A tudás ma is generációról generációra száll, s így hozzájárul kulturális örökségünk megőrzéséhez.

Egy szövőasszony a fiatalokat tanítja (MTI Fotó: Lónyai Mária)

A kézművesség minden nép sajátja: általa betekintést nyerhetünk a különböző társadalmakat meghatározó szokásokba és hiedelmekbe. A kulturális értékeken túl gazdasági értékről is beszélhetünk, hiszen a kézművesség sok család számára ma is a megélhetést jelenti. Nem is szólva arról, hogy a fenntartható jövőt támogatjuk, amikor helyi kézműves mesterek portékáit választjuk. 

A kézi mintázás technikáját mutatja be a pápai Kékfestő Múzeum (MTI Fotó: Nagy Lajos)

A hazai kézművesség kincseit olyan hagyományos népi mesterségek biztosítják, mint a fazekasság, a szövés-fonás és a hímzés, a bőrművesség, a fafaragás, vagy a fémművesség. A magyar kézműves hagyományok ápolása mellett a tradicionális termékek minőségi újragondolása, a jelenkor igényeinek való megfeleltetése is fontos cél, a kézművesség világnapja június 10-én erre is ösztönöz bennünket. 

Nemezékszer készül Létavértesen (Fotó: Oláh Tibor)

Kedves Olvasók, tekintsék meg a Mesélő cégtáblák sorozat Zsolnay manufaktúráról szóló epizódját: https://s.mtva.hu/ciaA5IRi

Borítókép: Egy parasztasszony pártát készít az erdélyi Mákófalván (MTI Fotó: Oláh Tibor)

Kedves Olvasók, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 342 ezer fénykép közül válogathatnak. Ha cikkünk felkeltette érdeklődésüket, ide kattintva számos további érdekes felvételt találnak. Jó böngészést kívánunk!