A légfürdők, a húsmentes étrend, a bő és kényelmes, saját kézzel szőtt ruhák, illetve a gyermekkultusz csak néhány azon furcsaságok között, amelyek előtt értetlenül állt az akkori társadalom többsége. Pedig a gödöllői művésztelep megalapítói maguk is európai mintát követtek: a brit William Morris Arts & Crafts mozgalmából indultak ki. Morris úgy gondolta, hogy a művészet és a kézművesség elválaszthatatlan egymástól, mindennapi használati tárgyainkban jelen kell lennie a szépségnek, és az eszményi társadalomban voltaképpen mindenki művész is.
A 19. század végi kezdeményezés a nagyvárosi lét, valamint a fokozódó ipari termelés szülte, a háborítatlan természet iránt érzett erősödő nosztalgiából indult ki. A folyamat egyfajta kivonulásigényt eredményezett: festőkolóniák, művésztelepek jöttek létre, és az itt dolgozó alkotók a modern társadalom népszerű, urbánus színterei helyett inkább a természet közelségét keresték.
A gödöllői kezdeményezés – a reforméletmód bölcsőjén túl – a magyar szecesszió legfontosabb műhelyének is tekinthető. A telepet 1901-ben Körösfői-Kriesch Aladár, Nagy Sándor és Remsey Jenő több más hazai alkotóval együtt hozta létre az összművészet jegyében. Az iparművészeti tervezés és a hagyományos technikák alkalmazása volt a fő céljuk. Nagy inspirációt jelentett számukra a népművészet, fontosnak tartották a kertművelést, igyekeztek minden téren önellátóvá válni. A hazai egyházművészet megújításában is szerepet játszottak: vallásos tematikájú festményeik, freskóik, mozaikjaik ma is lenyűgözik a látogatókat.
A gödöllői művésztelepen női alkotók is kibontakoztathatták tehetségüket: Undi Mariska és Frey Vilma például a szövőműhely két meghatározó alakja volt. De nemcsak polgári, hanem paraszti származású lányok, asszonyok is részt vettek a művésztelep életében: Körösfői-Kriesch Aladár különböző felolvasásokat, koncerteket, irodalmi esteket szervezett annak érdekében, hogy a szegényebb rétegek is megismerhessék a korszak legfontosabb szellemi áramlatait. A legkisebbeknek is paradicsomi élete volt a művésztelepen: a gyerekeket szüleik nem fogták túl szigorúan, hagyták őket akár a sárban, pocsolyákban játszani, nagy kirándulásokat tettek velük, telente pedig az egész család felcsatolta a sílécet, és együtt suhantak a gödöllői dombokon. A gödöllői művésztelep tehát méltán viselte az egyik alapító tag, Nagy Sándor frappáns elnevezését: „egészélet szigete”.
Kedves Olvasók, tekintsék meg a Századfordító magyarok Remsey Jenőről és a gödöllői művészekről szóló epizódját: https://s.mtva.hu/mTL7mkjb
Borítókép: Körösfői-Kriesch freskója a Zeneakadémián (MTI Fotó: Jászai Csaba)
Kedves Olvasók, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 341 ezer fénykép közül válogathatnak. Ha cikkünk felkeltette érdeklődésüket, ide kattintva számos további érdekes felvételt találnak. Jó böngészést kívánunk!