A szakmai ünnep létrehozása óta minden évben díjkiosztással is társul: ezen a napon adják át az állami építészeti díjakat és új elemként a Kós Károly nevével fémjelzett életműdíjat is. A díjat – amely az építész szakma egyik legnagyobb állami kitüntetésének számít – minden évben egy fő részére adják át, elismerve a Kárpát-medencei építészeti örökség védelmében és az építészeti hagyományok megőrzése terén elért kimagasló eredményeket.
Hogy a hiánypótló építészeti emléknap létrehozásakor a szakma választása miért éppen a Wekerletelep központjának tervezőjére esett? Az íróként, tanárként, képzőművészként és politikusként is elismert Kós igazi polihisztor, korának egyik legfontosabb magyar építésze volt. Modern és hagyományőrző elemeket ötvöző stílusát erősen befolyásolták a magyar népi kultúra és szülőföldje, Erdély építészeti formaelemei. Épületein ezeket a stíluselemeket ötvözte a modernebb építészet egyszerű letisztultságával és a szecessziós ornamentikával, de egyes munkáiban a XX. századi skandináv, főképp a finn építőművészet formavilágának elemei is megjelennek.
Az eredmény a jellegzetes „Kós Károly-stílus”, melynek ékes példái a Fővárosi Állat- és Növénykert egyes épületei, valamint a Wekerletelep központjában található, ma már az építész nevét viselő köztér lakóházai. Az egykori állami munkástelep központi terének kialakításán Kós több társával dolgozott együtt 1912-től kezdődően. Ő felelt ugyan a tér általános kialakításáért, de az egyhangúság elkerülése érdekében a pályázatot úgy írták ki, hogy egyikőjük sem tervezhetett kettőnél többet a teret övező házak közül. Munkáját a 2., illetve 3. szám alatti épületek, valamint a térre vezető nyolc bekötőút egyike felett átívelő „Kós-kapu” őrzik.
Az Állatkert épületeinek kialakításán Kós szintén nem egyedül dolgozott: a Zrumeczky Dezsővel közös terveik alapján 1912-re elkészülő állatházak tornyaikkal az erdélyi, azon belül is főképp a kalotaszegi templomok forma- és stílusvilágát idézik meg. Tizenhat pavilonszerű épület készült el a páros tervei alapján. A fiatal építészek nem csak a hazai, de az európai építészetben is maradandót alkottak: a budapesti állatkert az egyik legmodernebbnek számított az egész kontinensen. A koncepció egységességét tükrözi, hogy még az állatkert területén található szemeteskosarakat is a Kós-Zrumeczky páros tervezhette meg.
Hogyan jutott egy fiatal építész a fenti, jelentős megbízásokig és az országos hírnévig? Az 1883-ban Temesváron született Kós, középiskolai tanulmányait a Kolozsvári Református Kollégiumban végezte, majd Budapesten, a Műszaki Egyetemen tanult, ahol 1907-ben szerzett építőművészi diplomát. Pályakezdő éveiben csatlakozott az itt szerveződő Fiatalok elnevezésű építészcsoporthoz, amelynek hozzá hasonló látásmódú tagjai a kor nemzetközi trendjeinek megfelelően a népi építészet szerkezeti elemeinek felhasználása felé fordultak. Céljuk az építészet hagyományainak megóvása és egy új formanyelv létrehozása volt.
Építészi hivatása mellett Kós kultúraszervezőként is részt vett a társasági életben: előbb könyv- majd folyóirat-kiadással foglalkozó társaságot hozott létre, később pedig szépírói munkássága került előtérbe. 1910-es évektől írt hosszabb, szépirodalmi igényű, főként történeti témájú alkotásokat, amelyek közül többet színházban is bemutattak. Emellett az erdélyi kultúra meghatározó jelentőségű szervezőjeként is ismerték, alapító tagja volt többek között az Erdélyi Helikon Társaságnak. Varjúvárnak nevezett hétvégi házából – melyet az erdélyi Sztánán saját tervei alapján épített fel – számos templom, köztük a kolozsvári „Kakasos” református és a zebegényi római katolikus templom koncepciói kerültek ki. A második világháború utáni években – bízva a demokratizálódásban – az erdélyi politikai életben is aktív szerepet vállalt, 1946 és 1948 között országgyűlési képviselő is volt. Életének utolsó évtizedeit visszavonulva, tanítással töltötte Kolozsváron.
Kilencvenhárom éves korában, 1977. augusztus 25-én hunyt el Kolozsváron, sírja ugyanitt, a házsongárdi temetőben található. 1997-ben Magyar Örökség díjat, majd 2010-ben posztumusz Ybl Miklós-díjat kapott. Nevét ma a Hősök terét a Kacsóh Pongrác úttal összekötő Kós Károly sétány és az általa tervezett városmajori általános iskola viselik. Alakját számos köztéri szobor örökíti meg többek között a Wekerletelepen, Kolozsvárott és az említett Kós Károly Általános Iskola melletti közterületen. Alakja napjainkban is közös nevezőt jelent a hazai és nemzetközi építész szakmában: egyedi stílusa korszerű módon emelte be a hagyományos népi épületek szerkezeti megoldásait a magyar építészetbe, így megalkotva annak több, ma is aktuális remekművét. Kós Károly a magyaros építészeti iskola és stílus egyik elsőszámú megteremtője, a legfőbb szakmai és állami testületek egyhangú döntésének megfelelően: „a magyar építészet apja”.
A Magyar Építészet Napjának alkalmából tekintsék meg a Nemzeti Archívum kínálatában elérhető Hajlékot embernek... című 1972-es portréfilmet, amelyben maga Kós Károly beszél életútjáról, elképzeléseiről, művészetéről: https://s.mtva.hu/rzhk788n
Borítókép: Lány nézi Kós Károly építész szobrát Budapesten, a Városmajor utcai Kós Károly Általános Iskola mellett, Készítette: Bruzák Noémi. Tulajdonos: MTI/MTVA
Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 330 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.