90 éve született Vass Éva

A kétszeres Jászai Mari-díjas érdemes és kiváló művész Vass Éva pályája 1952-ben vette kezdetét az Ifjúsági Színházban, stúdiós növendékként pedig a legendás Makay Margit is vállalta a fiatal lány tanítását, akinek tehetsége hamar szárnyakat kapott. A filmvásznon a nagyközönség a Rákóczi hadnagya bájos női főszereplőjeként zárta a szívébe, de szerepelt a Vörös tinta, a Csigalépcső, az Álmatlan évek és a Nem ér a nevem című filmekben is, majd számos további szerepben bizonyíthatta rátermettségét. Pályáján nem a hírnév utáni vágy, hanem az emberábrázolás izgalma és a hivatása iránti alázat hajtotta. Élete szerelmével, Gábor Miklóssal színpadon a Figaro házassága kis apródjaként hozta össze először a sors, a házaspár később igazi szimbiózisban élt az együtt töltött évtizedek során. Vass Éva hűséges társként gondoskodott imádott férjéről, akinek 25 esztendeje bekövetkezett halála után visszavonult a színpadtól, és Gábor Miklós születésének századik évfordulóját még megérve, 4 évvel ezelőtt távozott közülünk. Első Jászai Mari-díját az Anna Frank naplójában nyújtott kiemelkedő alakításáért kapta.

Kecskeméten, ahol férjével pár évadot társulati tagként töltöttek, Gábor Miklós rendezte meg az Oszlopos Simeon című Sarkadi-drámát, melyben megújulva, zseniálisan formálta meg Vinczéné figuráját. A kritikák kiemelték, hogy „szinte tombol színészi lehetőségeiben. Mint egy büdösbogarat, úgy tapossa el köztünk szépségét, és még csak nem is viccel velünk. Groteszk, számára is újszerű járásmódja, dohányzása – dehogy dohányzik, bagózik inkább –, egész szakadt figurája leírhatatlan.”  (A. M. – FSzM 1977/51.) A következő évben az újság szilveszteri körkérdéseire így válaszolt: – Mit szeretne megnézni? – „Gyermekkorom filmemlékéből sokat, így például a Hét tenger ördögét, a Robin Hoodot.” – Mit szeretne elolvasni? – „Végre szeretném Proust Az eltűnt idő nyomában című művét, a teljes művet elolvasni magyar fordításban. Proust egyik legnagyobb olvasmányélményem.” – Mit szeretne meghallgatni? – „A Magyar Rádió zenei programja olyan szép, hogy az kielégít. Nem részleteiben, hanem teljes egészében szeretném egyszer végighallgatni a rádióban az Ármány és szerelem hangfelvételét Bajor Gizivel.” – Milyen szerepajánlatnak örülne? – „Különleges szerepvágyam nincs. Ha egy rendező igazán rám gondol egy szép szereppel, az már öröm.”

Sokáig hasonlítgatták későbbi alakításait Anna Frank remekbe szabott megformálásával. Tehetsége révén sikerült mindig újat és mást mutatnia. „Élt bennem Anna Frank, ez az egyszeri szerep. S hiába volt egyik legcsodálatosabb élményem, mégis meg kellett szabadulnom tőle. Kerestem a magam stílusát, megkíséreltem, hogy érzelmeim okos érzelmek legyenek. Úgy érzem, ez leginkább A vágy villamosa Stellájánál sikerült.” – nyilatkozta 1963 áprilisában. A szerepre való felkészülésre alig tíz napja volt, mégis ezernyi árnyalatát mutatta meg Stella egyszerűnek tűnő, ám összetett karakterének.

 „Shakespeare-rel hétéves koromban találkoztam. Opheliát játszottam, saját „rendezésemben”, saját „felfogásomban”, édesanyám ünnepi selyemsálaiban, a környék gyerekei előtt, Zuglóban. Édesanyám ugyanis egy Hamlet-könyvet adott születésnapomra: tedd el az életedre, előre – mondta. Én belelapoztam, s attól kezdve megszállottan jártam-keltem, próbáltam otthon a tükör előtt. Még az iskolában is észrevették, hogy „valami baj van a gyerekkel”. A „premiert” a házunk előtt tartottam meg, az utcán. Szemben volt egy bolgárkert, ott ült a közönség. Az őrülési jelenet közben felsikoltott egy kislány: elég volt, hagyd abba! Hozzám szaladt, levette rólam a kendőket, meg akart győződni róla, én vagyok-e én.” (FSzM 1964/16.) Amikor valóban eljátszotta a szerepet a Madách Színház legendás előadásában, Mialkovszky Erzsébet különös gonddal tervezte meg ruháját. Míg „a kitárulkozó fehér színű ingnyak Hamlet nyílt, nemes jellemét hangsúlyozza”, addig „ő nem viselhet más színt, csak az örök fehéret. A felsőkaron díszítésként alkalmazott arany zsinór mintegy gúzsba szorítja Ophelia vergődő jellemét, sorsának bezártságát példázza.” – nyilatkozta a jelmeztervező. (FSzM 1962/7.)

A Madách Színházban igazán inspiráló közegre és játszótársakra lelt. A Mathiász panzió című Németh László-darabban „egy kis szerepben szinte szöveg nélkül változik át előttünk, s a darabot indító és befejező színrelépéseivel külön megadja a játék hangulatát.” (Sándor Iván – FSzM 1965/8.)

 „18 óra 30 perc – első ügyelői figyelmeztetés a színházban. Könnyű lépések hallatszanak. Vass Éva, a Pillantás a hídról egyik főszereplője érkezett a színpadra. Szinte minden este újra ismerkedik a díszlettel, mert szereti az otthonosságot a színpadon. Lejön egy lépcsőn, felpillant a hídra, odabújik egy gramofonhoz. – Különös feszültséget érzek mindig a Miller darab előadásánál – mondja. – Ha tudom, hogy este játsszuk, többször gondolok rá naponta, s öröm fog el. Néha valami remegés van a torkomban beszéd közben. Olykor azt mondjuk egymásnak: próbáljunk a tizedik előadás szerint játszani. Nem lehet! Itt ezen az előadáson, úgy érzem, minden kollégámmal együtt úgy játszunk, mintha premier lenne.” (Nagy Judit – FSzM 1960/48.)

Mióta feltűnt a vásznon az 1950-es évek elején, Vass Éva számos moziszereppel írta be magát a filmtörténetbe és a nézők szívébe, miközben a televízióban is sok olyan emlékezetes alakítás fűződik a nevéhez, mint a Menekülés a börtönbe, Szőnyi G. Sándor A játékos című és Ranódy László Fürdés című tévéfilmje, a Dömölky János által rendezett A tenger csendje, a Villanyvonat, az Átmenő forgalom vagy a Felvidéki Judit rendezte Rettenetes szülők és Pá, drágám. A Kaffka Margit regényéből készült Hangyaboly című filmben nyújtott alakításáról így ír Gyertyán Ervin a Filmvilág 1971/21. számában: „A női alakítások filmje, mint a Bernada Alba háza. Fábri merészen, olykor a papírforma ellenére osztotta ki a szerepeket – és igazolódott. (…) Vass Éva Magdolna nővér – könyvben és filmben egyaránt rejtélyes és vázlatos – alakjából a komolyságot, titokzatosságot emeli ki, megsejtetve életének azokat az előzményeit, amit az alkotók homályban hagytak. (…)”

Vass Évára születésének 90. évfordulóján az MTVA Archívum m3.hu oldalán Felvidéki Judit és Gábor Miklós közös filmjével, Az éjszaka vége című Mauriac-adaptációval emlékezünk, melyben Thérèse Desqueyroux szerepében nyújt kiváló alakítást, Shakespeare János király című, Dürrenmatt által átdolgozott és Esztergályos Károly rendezte drámájában pedig többek között Gábor Miklós, Márkus László, Gobbi Hilda és Bujtor István partnereként, Konstancia szerepében láthatják nézőink.

Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 327 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.