1956 októberében Magyarországon békés tüntetéssel kezdődő, majd fegyveres felkeléssel folytatódó forradalom bontakozott ki a Rákosi Mátyás nevével összefonódó kommunista diktatúra és a szovjet megszállás ellen. A budapesti műegyetemisták 1956. október 22-i nagygyűlésükön 16 pontban foglalták össze követeléseiket, másnapra pedig tüntetést szerveztek akaratuk nyomatékosítására és a lengyel munkástüntetések iránti szolidaritásuk kinyilvánítására. A követeléseik között szerepelt egy új kormány létrehozása Nagy Imre vezetésével, a magyar-szovjet kapcsolatok felülvizsgálata, az általános, titkos, többpárti választások kiírása, a teljes vélemény- és szólásszabadság, valamint a szabad rádió.
A budapesti Petőfi-szobornál tartott október 23-i tüntetésen Rákosi- és Gerő-ellenes jelszavak hangzottak el és a résztvevők követelték a szovjet csapatok mielőbbi kivonását. A zászlóikból kivágták a szovjet mintájú címert, így lett a lyukas lobogó a forradalom egyik jelképe. Aznap este Gerő Ernő, a Magyar Dolgozók Pártjának (MDP) első titkára – akit még az év júliusában állítottak Rákosi helyére – rádióbeszédében a megmozdulást ellenségesnek, sovinisztának, illetve nacionalistának minősítette, és minden engedményt elutasított. A beszéd elhangzását követően a békés tüntetés szinte órák alatt népfelkeléssé, majd – a Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok beavatkozása nyomán – fegyveres szabadságharccá változott. Az esti és éjszakai órákban a felkelők fegyveres csoportjai elfoglalták a Magyar Rádió és a pártlap, a Szabad Nép székházát, a telefonközpontot és a Lakihegyi Rádióadót. Emellett több fegyverraktár, laktanya, rendőrőrs és üzem is a forradalmárok kezére került. A Dózsa György úton (vagyis a mai Ötvenhatosok terén) pedig ledöntötték az elnyomás gyűlölt jelképét, a Sztálin-szobrot.
A budapesti, illetve az azt követő vidéki tömegmegmozdulásokat egyaránt véres atrocitások kísérték. Október 25-én a Parlament előtti Kossuth téren szovjet harckocsik nyitottak tüzet a tüntető tömegre, az áldozatok pontos száma nem ismert, de biztosan száznál is többre tehető. A rá következő napon Miskolcon, Mosonmagyaróváron, Kecskeméten és Nagykanizsán dördültek el emberéleteket kioltó karhatalmi sortüzek. Október 30-án Budapesten pedig lincselésbe torkollott a Köztársaság téri pártszékház ostroma. A szovjet csapatok november 4-i beavatkozása után a budapesti utcai harcok, továbbá a salgótarjáni és az egri sortűz követeltek még sok halálos áldozatot.
A Rákosi-diktatúra elhúzódó válsága miatt kirobbant forradalom politikai irányítása az MDP (Magyar Dolgozók Pártja) reformkommunista szárnyának kezében összpontosult. Ennek központi alakja, Nagy Imre október 24-én kormányfői megbízást kapott, s november elejéig együtt haladt vele Kádár János, az MDP – Gerő Ernő helyére október 25-én megválasztott – első titkára. A forradalom napjait politikai pezsgés jellemezte: újjáalakultak a korábban megszűnt vagy megszüntetett politikai pártok és szervezetek. Nagy Imre koalícióssá változtatta kormányát, bevonva a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) néven megújult MDP-vel együttműködésre hajlandó pártokat, a Független Kisgazdapártot, a Parasztpártot és a Szociáldemokrata Pártot. A politikai paletta sokszínűvé válásához hasonlóan az utcán harcoló fegyveres felkelők és a tüntetők sem voltak egységesek, de a nemzeti függetlenség visszaállítása, a diktatúra lerombolása mindegyikük elsődleges céljai között szerepelt.
A forradalom sorsát a november 4-i szovjet katonai invázió pecsételte meg, amely mindössze néhány nappal azután vette kezdetét, hogy Nagy Imre november 1-jén meghirdette Magyarország semlegességét és kilépését a Varsói Szerződésből. A hatalmat a november 4-én megalakult, Kádár János által vezetett és a szovjetek által támogatott Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány vette át, a fegyveres felkelők utolsó csoportjainak ellenállását pedig november 10-11. táján törte meg végképp a szovjet túlerő.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményei számos áldozatot követeltek. A Központi Statisztikai Hivatal 1957. januári jelentése szerint az október 23. és január 16. közötti emberveszteség országosan 2652 halott (Budapesten 2045) volt, 19 226-an (Budapesten 16 700-an) sebesültek meg, az országot pedig mintegy 200 ezren hagyták el. Egy 1991-ben készült hivatalos statisztika szerint a harcokban a szovjet hadsereg 669 katonája vesztette életét, 51 pedig eltűnt.
A forradalom leverését kegyetlen megtorlás követte: a kivégzettek pontos száma az eltérő adatokat közlő források szerint 220 és 340 fő közé tehető. A forradalom vezetőit: Nagy Imre miniszterelnököt, Maléter Pál honvédelmi minisztert és Gimes Miklós újságírót koncepciós pert követően végezték ki 1958. június 16-án. Szilágyi Józseffel, Nagy Imre személyi titkárával szemben még korábban, 1958 áprilisában hajtották végre a halálos ítéletet. Losonczy Géza államminiszter pedig még a per tárgyalása előtt a börtönben halt meg. A megtorlás részeként további ezreket ítéltek börtönbüntetésre, internálásra.
Az 1956. októberi eseményeket évtizedekig csak ellenforradalomként lehetett emlegetni. A fordulópont 1989 januárjában következett be, amikor Pozsgay Imre - az MSZMP vezetőségének tekintélyes tagja - népfelkelésnek minősítette a történteket. Még ugyanabban az évben, 1989. október 23-án, vagyis a forradalom kitörésének évfordulóján Szűrös Mátyás, az Országgyűlés köztársasági elnöki teendőket ellátó elnöke Budapesten kikiáltotta a Magyar Köztársaságot.
A rendszerváltozás után összeülő első szabad Országgyűlés 1990. május 2-i első ülésnapján, első törvényében az 1956. évi forradalom és szabadságharc emlékét örökítette meg, október 23-át pedig nemzeti ünneppé nyilvánította. 1992 novemberében Borisz Jelcin orosz államfő magyarországi látogatása során az Országgyűlésben mondott beszédében követte meg a magyar nemzetet az 1956-os szovjet beavatkozásért.
Borítókép: Kossuth-címeres magyar T-34/85 harckocsi a pesti utcán az 1956-os forradalom idején. Készítette: Munk Tamás. Tulajdonos: MTI/MTVA
Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 328 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.