„Nemcsak sztár – színész is.”

Az 1918. augusztus 22-én Budapesten született művész nem ismerte édesapját, aki vadászpilótaként utolsó bevetéséről tért vissza a bázisra, és fia születése előtt egy hónappal vesztette életét. A színész életének egyik meghatározó motívumává vált, hogy édesapját csak fényképeken látta. Úgy vélte, azért volt gátlásos gyermek, mert sok időt töltött egyedül. A gyermekét egyedül nevelő édesanya nehezen teremtette elő a megélhetésükhöz szükségest, így tisztes, anyagi biztonságot nyújtó szakmát szeretett volna a fiúnak. Ezért kérvényezte az akkor még csak hatesztendős Gyula felvételét a Vitézi Rendbe mint vitézi várományost, amelyre minden hősi halott elsőszülött fia jogosult volt akkor. Így lett érdemes a vitéz cím viselésére a kisfiú, ami trafiknyitási engedélyt hozott édesanyjának.

A gimnazista Benkő Gyula azonban jó szavalóként, majd az önképzőkör vezetőjeként egyre inkább a színház világa felé sodródott. A végső lökést magyartanára, Kovács Kálmán adta meg, aki több alkalommal más tanórák rovására vitte el az ifjút a Nemzeti Színház próbáira. A tanár a fiú meghallgatását igyekezett kijárni Ódry Árpádnál, aki akkor a Színművészeti Akadémia igazgatója volt. Végül Tarján György színész, az igazgató tanársegédje hallgatta meg a kamasz szavalatát, melyről Benkő így mesélt egyszer: „Tarján sem az akadémia épületébe hívott be. A Nemzeti Színház színészbejárójához rendelt. Sohasem felejtem el, odabent a színházban a Baskircsev Mária ment, Bajor Gizivel a címszerepben. Tarján bevitt a színészbejáró lépcsőházába, ott mondatott el velem egy verset. Előadtam neki egyet az önképzőköri repertoáromból. Két szakaszt meghallgatott, majd közbeszólt: — Köszönöm. Egy szóval sem mondott többet. Csak néztem utána, amint eltűnt a lépcsőfordulóban.”

A kurta meghallgatást követően nem sok idő maradt a kétségekre, hamarosan ugyanis értesítés érkezett: az ifjú Benkő Gyula felvételt nyert az akadémiára. Az érettségi után megkezdte színi tanulmányait, mestere az első évben Ódry Árpád volt. Benkő, hogy a tandíjat fizetni tudja, alkalmi munkákat vállalt, emiatt többször mulasztani kényszerült. Ódry tisztában volt a színésztanonc nehéz helyzetével, és a hiányzásokat betegségként igazoltnak tekintette. A közönség Benkő Gyulát először másodéves akadémista korában a Vígszínházban láthatta beugróként, mivel a tanárok nagy része e színház művésze volt. Harsányi Zsolt a Grófkisasszony című darabjában a megbetegedett Peti Sándort kellett helyettesítenie egy svihák újságírót alakítva. A „kis Benkő Gyuszi” a szerep megtanulására három órát kapott, és majdnem tökéletesen teljesített egy apróság kivételével. A színpadot „Szálem álejkum!” köszönéssel kellett volna elhagynia, ez azonban egyszerűen nem jutott az eszébe. Végül azzal vágta ki magát, hogy azt mondta: „Abrakadabra!” Az eset máig előkelő helyen áll a sokat emlegetett színházi bakik „slágerlistáján”. 

Benkő végzősként ígéretet kapott a Vígszínháztól, de végül anyagi okok miatt mégsem tudták alkalmazni. Mivel a fiatal színész szeretett mennyasszonya, Zádor Gyöngyi hirtelen elvesztését a munkába temetkezve tudta csak átvészelni, szerződés hiányában irányt vesztve, üres hassal rótta a pesti utakat. Bolyongásai során botlott Berczy Géza színészkollégájába, aki beajánlotta a Royal Revü Varietébe, ahol megkezdte pályafutását. Benkő első beugrása a Mégis szép az életben olyan jól sikerült, hogy többé nem kellett a szerepek miatt aggódnia. Bár Kertész Dezső, Békeffy István és Turay Ida is maradásra akarta bírni, a kezdő színész váltig hajtogatta, őt a Vígszínház átveszi. Egy este maga Kertész jelentette a fiatal színésznek, Jób Dániel, a Vígszínház igazgatója a nézőtéren ül. Benkő igyekezett önmagát túlszárnyalni aznap este, de hiába várta Jób megkeresését az előadás után. Egy kétségek között gyötrődő, álmatlan éjszaka után másnap reggel jött az üzenet, jelenjen meg a Vígszínház igazgatóságán. Itt megkapta a korábban ígért ösztöndíjas státuszt, és a később is mértékadó kijelentéssel indította útjára Roboz Imre az ifjú színészt: „Akkor hát… ez a Vígszínház.”

Benkő Gyula szinte teljes karrierjét e teátrum társulatának tagjaként töltötte eltekintve egy másfél évados kitérőtől az Ifjúsági Színházban, amely épület az eredeti Vígszínház bombatalálata után helyt adott a társulatnak, és ahonnan Várkonyi Zoltán hívta vissza 1951-ben a felújított, de átnevezett Vígbe. Gyakran voltak partnerek Tolnay Klárival, aki így emlékezett a közösen eltöltött időkre: „Gyuszival öröm volt játszani. Olyan volt, mint egy engedelmes gyerek. Mint egy jól tanuló kisdiák. Körülötte nem volt zaj, ő sohasem volt hisztis. Ezt bizton állíthatom. Tíz éven át megszámlálhatatlan előadásban játszottunk együtt a Vígszínházban. Csak annyi megállás volt közben, amennyit a történelem ránk kényszerített. Még színigazgatók is voltunk vele és Somló Pistával hármasban egy ideig, amint az köztudomású. Aztán ő maradt a Vígben, én a Madách Színházhoz kerültem. De azért olykor összefutottunk, főleg a Rádióban. Tudom, hogy Gyuszi szelíd, béketűrő természete megmaradt. Közben sok keserűséget lenyelt. Megalkuvó azonban sohasem volt.” Benkő fiatalon gyakran tűnt fel amorozószerepekben, de a Vígszínház formabontó drámáinak is – mint például Pirandello Hat szerep keres egy szerzőt című műve – ugyanolyan sűrűn lehetett részese, bizonyítva: „Nemcsak sztár – színész is.” A ragyogó tehetség híres alakításai voltak G.B Shaw Candidájában Machbannks, Tolsztoj Háború és békéjében Bolkonszkij herceg, Shakespeare Rómeó és Juliájában Mercutio, Pagnol Topaze című színművében Topaze tanár úr, Szigligeti Ede II. Rákóczi Ferenc fogságban című drámájának címszerepe, hogy csak a legkiemelkedőbbeket említsük, de a sor még hosszan folytatható. 

A színművész filmes karrierje 1938-ban indult a Csathó Kálmán regényéből készített Varjú a toronyóránnal. Ettől kezdve haláláig megállás nélkül forgatott, de a televízió és a rádió is szívesen foglalkoztatta, és nemcsak megnyerő orgánuma miatt. A jó kiállású fiatalembert kezdettől fogva imádta a kamera, a közönség így hamar megtanulta a nevét. Már a nemzetközi filmkarriert fontolgatta. Olaszországból kapott ajánlatot, bár a francia irodalom és nyelv elkötelezettje volt, de Jób lebeszélte. Legkedveltebb filmszerepei olyan irodalmi klasszikusok adaptációiban voltak, mint a Forró mezők, a Szegény gazdagok, a Puskák és galambok, A kőszívű ember fiai, a Kárpáthy Zoltán vagy az Egri csillagok. A televízióban az Én, Strasznov Ignác, szélhámos címszerepe mellett többek közt népszerű sorozatokban tűnt fel, mint a Kántor, a Robog az úthenger, a Mint oldott kéve, a Különös házasság vagy a Nyolc évszak. 

Benkő Gyula Zádor Gyöngyi halála után elképzelhetetlennek tartotta egy újabb kapcsolat gondolatát is, ám a boldogság végül újra rátalált. Az első látásra szerelem találkozásuk idején még férjezett Molnár Katalinnal 1944-ben házasodtak. Az asszony – akit újdonsült férje Tücsinek becézett - előző házasságából származó kislányát, Borit Benkő örökbe fogadta. Három évvel később született meg közös gyermekük, Péter, aki maga is a színészmesterséget választotta. Bár színpadon nem játszottak együtt, az első színes magyar tévéfilm, a Koppányi aga testamentuma apa és fia alakítását is megőrzi az utókornak. Benkő Gyula a sokoldalú tehetség, ha kellett színiigazgató volt, ha arra volt szükség rendezett, ha pedig zenéről volt szó, mindig hasznát látta az ifjúkori hegedűtanulmányainak. Rövid ideig tanított a Színművészeti Főiskolán és 1962 és 1968 között a Színházművészeti Szövetség főtitkára volt. Az 1997. június 30-án elhunyt színészlegenda számára családja és szakmája volt a legfontosabb. A Halhatatlanok Társulatának örökös tagjául választott művész egy a 70. születésnapjára készített műsorösszeállítás kapcsán így összegezte akkor is töretlen művészi motivációját: „Ez a csodája a mi mesterségünknek, hogy ennyi idő távlatából az emberek, a közönség emlékszik. Ez többet ér mindenfajta kitüntetésnél.”

Benkő Gyulára születésének évfordulóján az MTVA Archívum online csatornáján, az m3.hu-n a Kalandok és figurák című tévéjátékkal emlékezünk. Az Archívum weboldalának szabadon elérhető műsorkínálatában az Én, Strasznov Ignác, a szélhámos, valamint a Nyolc évszak című sorozatokban láthatják alakításait, tartsanak velünk!

Borítókép: Benkő Gyula és Körmendi János MTI Fotó Készítette: Lippay Ágnes, Tulajdonos: MTV Fotóarchívum: MTI-FOTO-TLPYS19660425008

Kedves Olvasó! Folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 327 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.