Derűs, életszerető komédiás
Legendás színházi, játék- és tévéfilmes szerepek, hangjátékok, rádiókabarék őrzik alakításait. Ikonfestményei megtalálhatók többek között a Vatikánban és a Pannonhalmi Főapátságban.
Karakter
Ecseri Judit | 2022.08.02 | olvasási idő: kb. 4 perc
Agárdy Gábor Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, érdemes és kiváló művész, a Nemzet Színésze 100 éve, 1922. augusztus 2-én született Szegeden. Örmény származású édesapja a török mészárlás elől elmenekült, és Erdélyben telepedett le. A család az idegen hangzású Arklián vezetéknevet a névmagyarosítás során Agárdyra változtatta.
Először 8 éves korában lépett színpadra, onnantól kezdve nem érdekelte más, csak a színház. Édesanyja tudta nélkül a gimnáziumot is abbahagyta, és 15 évesen aláírta élete első szerződését a Szeged szabad király városi színházában. A Piros bugyelláris című népszínműben 17 évesen megkapta a kisbíró szerepét. A darab rendezője egy jó nagy csizmát adott a fiúra, a kucsmája pedig akkora volt, hogy az orráig leért. Amikor felment a színpadra, azt kellett volna mondania, hogy a legények a faluban, a nagy kocsmában igen dajdajoznak. Ám a táncparkettre lépve a linóleumpadlón akkorát esett, hogy becsúszott a súgólyukig. Nagy nevetés közepette ezt mondta. „ Hú, ha a nagylegények a kis kocsmába igen, igen, huj ha.” Tapsvihar tört ki a nézőtéren, a színész azt gondolta, hogy nincs tovább, itt a vége, ám az igazgató dorgálás helyett azt kérdezte tőle, hogy meg tudja-e ezt holnap is csinálni?
Agárdy 1941-ig játszott a szülővárosában, majd vándorszínészként járta az országot. Azért, hogy a katonai behívójukat elkerüljék, a háború idején minél kisebb társulatoknál próbáltak elhelyezkedni a művészek. Idővel azonban már ő sem tudta elkerülni a behívóját, tábori színházban, laktanyákban játszott, ahol vidám esteket tartottak a katonáknak.
Kisinyovban hadifogságba került, ahol a parancsnoka azt tanácsolta, ne mondja el senkinek, hogy színész. Mivel szeretett rajzolni, és díszleteket is festett mint vándorszínész, kézenfekvő volt, hogy ezt helyezze előtérbe. A fogsága alatt Agárdy kifestette a barakkot, a mellékhelységet, és megfestette a parancsnoka portréját is, majd több remekművet is készített a fogvatartóiról. Végül kilenc hónap után hazatért, „hazafestette magát”.
1949-től a Miskolci Nemzeti Színház tagja, három évvel később pedig a Budapesti Operettszínház beugró színésze volt, ahol Latabár Kálmánt és Feleki Kamillt helyettesítette. Mivel azonban nem érezte jól magát a társulatban, átment a Petőfi Színházba (ma Thália Színház), ahol közel háromszázszor alakította Katz tábori lelkész szerepét a Svejk című darabban, és több mint kétszázszor bújt Bicska Maxi bőrébe. Katz szerepében lett országosan is elismert színész, óriási sikere volt, a villamoson utazva felismerték az emberek, a taxisok meg ingyen fuvarozták.
„Ha tetszik, ha nem, én úgy játszom esténként a színpadon, mint a gyerekek szoktak játszani. Nekem öröm a játék, én bemegyek, és héttől tízig belebújok abba a bőrbe, amit éppen játszanom kell, és én akkor elhiszem azt magamról, hogy én az vagyok, és bizony én ezt örömmel csinálom.”
1954-ben szerepelt először filmben, ahol gyakran alakított karakterszerepeket. Többek között játszott az Égi madarakban, az Akiket a pacsirta elkísérben, a Délibáb minden mennyiségben, és az Egy magyar nábobban is. Elmondása szerint nem nagyon szeretett filmezni. Érdekesség, hogy közönségszavazat alapján kapta meg a cigány karakterét az Egri Csillagokban, miután a rendező, Várkonyi Zoltán azt találta ki, hogy a közönség szavazzon a szereposztásról.
Imádta a rögtönzéseket: „Egész életemben a pályámon mindig azt mondták, hogy ne, ne, Agárdyzik már megint, meg beleír, meg… miért ne írjak bele? Hát én csak javítok azon a darabon, mert a szerző elfelejtette beleírni.”
A komédiás szerepek mellett komolyabb drámai feladatokat is kapott. A Petőfi Színház megszűnése után a Nemzetibe került, ez idő tájt lett jó barátja Sütő András. Olyan nagy hatással volt rá az író, hogy az Erdélyből hozott fenyőfáját a kertjében Andrisnak nevezte el. Az Advent a Hargitán című színjátékát zsúfolt házzal játszották. „Jöttek a magyar darabok, és hát jött, nem utolsó darab az életemben, a Sütő-korszak. Jött az Advent a Hargitán, mindent elsöprő sikerrel 12 évig játszottuk. A bemutatója egy harc volt, az nagyon kemény volt, mert nem akarták engedni, mégis eljátszottuk.”
A festés ugyanolyan fontos volt számára, mint a színjátszás. Egyik filmforgatása során Bulgáriában a jégeső elől egy templomba menekülve került a kezébe egy 800 éves töredék ikon. Olyan nagy hatással volt rá ez a fadarab, hogy hazatérve arra gondolt, ő is megpróbálkozik a táblafestéssel. Egy 300 éves régi díszes hordó darabjaira festette első alkotását, amit mexikói Krisztusnak nevezett el, mert szerinte inkább hasonlított egy indián törzsfőnökre, mint Krisztusra a képe. Hobbinak indult festményei mesterművek lettek, melyek megtalálhatók több helyen is Európában.
A 37. Magyar Filmszemlén mutatták be Márai Sándor A gyertyák csonkig égnek című regénye alapján készült filmet Agárdy főszereplésével. Nehéz munka volt, ezt a komoly drámát annyira el akarta játszani, mintha már érezte volna, hogy ez lesz élete utolsó nagy alakítása. A Nemzet Színészét hosszan tartó betegség után 2006. január 19-én, életének 84. évében érte a halál. Emlékét megőrizve 2006 óta az Agárdy-emlékláncot a Pesti Magyar Színház egyik fiatal, 40 év alatti művésze kapja minden évben.
A 100 éve született színművészre az Anna három apja című tévéjátékkal emlékezünk az MTVA Archívum m3.hu oldalán, valamint a Párizsi élet operettfilmben is örvendezhetnek alakításának.
Borítókép: Molnár Ferenc Liliom című drámájának próbáján Készítette: Keleti Éva, tulajdonos: MTVA Sajtó- és Fotóarchívum. Azonosító: MTI-FOTO-841072
Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 317 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.
Galambos Erzsi tündöklő csillaga
„Szerettem mindig a tudásom legjavát adni. Minél idősebb az ember, annál nagyobb a felelősség, annál nyomasztóbb a szorongás. Nem okozok csalódást? Na, ez az a híres Galambos?!” Cikkünkben a fantasztikus primadonnára emlékezünk.
Pilinszky 100
Száz esztendeje, 1921. november 27-én született Budapesten Pilinszky János Kossuth- és József Attila-díjas költő, a XX. századi magyar költészet egyik legnagyobb alakja.
Gyermeki őszinteség és géppuskalábak
A harminc éve elhunyt Kossuth-díjas érdemes és kiváló művészre, Feleki Kamillra pályafutását áttekintve emlékezünk. Tartsanak velünk!
How do you do-do… Magának dúdolom…
Hétévesen fejből zongorázta Bach műveit, a muzsikus zseni a megélhetésért mégis banktisztviselőként volt kénytelen dolgozni, míg be nem futott a zenei pályán, ahol nem volt megállás: forradalmasította az operettet a 130 éve született Ábrahám Pál zeneszerző és karmester.