Tatabánya, 1959. február 11. A Péch Antal Bányaipari Technikum III. éves tanulói, a tokodaltárói Enyedi Győző (b) - aki gimnáziumi érettségi után került a technikumba - és az oroszlányi Bíró Zoltán volt vájártanuló, a bányaműveléstan órán a vállra akasztható bányászati oxigéntartályt és oxigénmaszkot tanulmányozzák. MTI Fotó: Barda Mihályné
Péch Antal Bányaipari Technikum elődje az 1896-ban Pécsett megnyitott Állami Szénbányász Iskola, amelynek feladata a bányász műszaki középkáderek és bányafelvigyázók képzésére volt. 1930-tól az új elnevezése Magyar Királyi Bányászati és Mélyfúrási Szakiskola, amelybe érettségizett vagy vájárképesítést szerzett 18–30 éves férfiakat vették fel. 1940-től az iskola új neve: Magyar Királyi Péch Antal Bánya-, Kohó- és Mélyfúróipari Középiskola, amelynek bányászati és a kohászati tagozata is volt. Ekkor az iskolát Pécsről előbb Nagybányára helyezték át, majd 1947-ben visszakerült Pécsre. 1949-ben Tatabányára helyezték át az iskolát, amely kettévált, a nevük Péch Antal Aknászképző Technikum és a Péch Antal Bányaipari Technikum lett. 1961-től a neve Péch Antal Bányaipari Aknászképző Technikum lett, ettől kezdve csak vájár képesítésű tanulók kerülhettek az iskolába. A '70-es években valamennyi technikum szakközépiskolává alakult, 1977-től az iskola neve Bányagépészeti és Bányavillamossági Szakközépiskola lett. 1991. október 31-én jelentkezők hiányában megszűnt a vájáriskola. 2009-re a számtalan névváltozást, több helyváltoztatást és összevonást átélt intézmény neve továbbra is Péch Antal maradt.