Budapest, 1989. május 1. Résztvevők a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) bemutatkozásán a Jurta Színházban, a Népligetben, azon a rendezvényen ahol alternatív szervezeteket ismerhettek meg az érdeklődők. MTI Fotó: Kallus György
1988 márciusában Kádár János a televízióban kijelentette, hogy az ország nincs válságban. A gazdasági problémákról folytatott viták, a hatalom represszív megnyilvánulásai arra ösztönöztek néhány ellenzéki közgazdászt, szociológust, történészt és más értelmiségit, hogy létrehozzák a „Hálózatnak” nevezett szervezetet. Az 1988. május 1-én megalakult Szabad Kezdeményezések Hálózata azzal a céllal jött létre, hogy elősegítse a különböző független csoportok közötti információcserét és politikai alternatívákat dolgozzon ki. A Hági sörözőben kétszázan írták alá az alapító okiratot, s megválasztották a szervezet 50 tagú Ideiglenes Koordinációs Tanácsát. 1988. november 13-án a Jurta Színházban a Hálózat 1100 tagja folytatott vitát arról, hogy vajon párttá alakuljon-e a szervezet. 998-an az átalakulás mellett tették le a voksukat létrehozva a Szabad Demokraták Szövetségét. A gyűlés elfogadta a párt alapkrédóját tartalmazó Elvi Nyilatkozatot, valamint megválasztotta a párt kilenc ügyvivőjét. Az Elvi Nyilatkozat szerint az SZDSZ a szabadság és a szolidaritás pártja. A szabad demokraták - akik Széchenyi István, Kossuth Lajos, Eötvös József, Jászi Oszkár, Kéthly Anna, Bibó István, Szabó Zoltán, Nagy Imre és Donáth Ferenc szellemi örökösének tartják magukat - liberális politikát folytatnak; független, demokratikus és jóléti államot akarnak. Az SZDSZ 1989. március 13-án, illetve április 6-án tartotta meg első közgyűlését. A Corvin moziban elfogadták a Rendszerváltás programja című, később „kék könyvként” ismert szabad demokrata programot. A Jurta Színház egy 1983-ban alakult színházi kisvállalkozás, művészi célkitűzése a drámairodalom illetve az avantgárd támogatása, magyar művek színpadra állítása volt. Önálló játszóhelyük 1987-ig nem volt, ekkor építették fel a Népligetben álló színházat; igazgatója Romhányi László lett. Működését pénzügyi botrányok, jogviták kísérték. A rendszerváltás éveiben különböző politikai szervezetek, pártok vették bérbe az épületet, így a sz