Budapest, 1975. március 17. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága (MSZMP KB) első titkára beszél az ülésteremben a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusán az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában. Kádár János mögött az emelvény első sorában Leonyid Iljics Brezsnyev (b2), a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára és Losonczi Pál (j2), az Elnöki Tanács elnöke, Brutyó János (j), az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottság (KEB) elnöke és az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai: Fock Jenő (j7), a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke, Németh Károly (j4), az MSZMP budapesti pártbizottságának első titkára, Biszku Béla (b), Apró Antal (j8, szemüvegben), az Országgyűlés elnöke, valamint a második sorban Aczél György (j3). MTI Fotó: Vigovszki Ferenc
MSZMP XI. kongresszusát megelőzően a hazai balos ellenzék, a munkásosztály kedvezőtlen helyzetére hivatkozó úgynevett munkásvonal részéről támadás érte a gazdasági reformot: csökken a munkások bére, nyereségrészesedése, kilátástalanná válik a népgazdaság jövője. MSZMP XI. kongresszusán kijelentik, hogy az állam a szocialista építés fő eszköze. Kádár János (eredetileg Csermanek János, Fiume, 1912. május 26. – Budapest, 1989. július 6.) kommunista politikus. 1948 és 1950 között belügyminiszter. 1952 és 1954 között egy koncepciós pert követően börtönbe zárták. Az 1956-os forradalom alatt részt vett Nagy Imre kormányában, de november 4-én átállt a szovjetekhez, akik a visszaállított kommunista diktatúra vezetőjévé tették. 1956 novembere és 1988 májusa között az MSZMP első titkáraként, később pedig főtitkáraként megkérdőjelezhetetlenül Magyarország első emberének számított. Kétszer volt miniszterelnök.