Hasszi Messzaud, 1968. január 22. Petróleum kutak, korszerű technika, évezredes városok és nomád élet a Szaharában. Algéria legnagyobb kincsesbányája a Szahara. A sivatagi petróleum kutak sokmillió tonna kőolajat adnak az országnak. A petróleum nyomában betör a Szaharába a korszerű technika, az eddigi lakatlan vidékeken modern kőolajfeldolgozó üzemek, új városok, mesterséges oázisok létesülnek. Alig néhányszáz kilométerre a petróleum bázistól terül el a moabiták földje. A legszigorúbb mohamedán hitet követő nép több mint ezer esztendeje él itt teljesen zárt egységben. Az oázisok környékén dombokra épült városaik festőien illeszkednek a Szahara végtelen homok és kőtengerébe. Lakosaik jómódú kereskedők, ők tartják kezükben az algériai szatócskereskedelem nagy részét. A homok és kősivatagban is élnek nomád törzsek, akik a sovány sivatagi füvön legeltetik teve és juhnyájaikat. 1-2- Az egyik nagy petróleum bázis, Hasszi Messzaud egy régi kútról kapta a nevét. A forrás ma már kiapadt, de a kutat védő kőkáva még ma is áll. 3- A Hasszi Messzaud-i petróleum feldolgozó állomás a sivatagban. 4-5- Új lakóházak a sivatagban Hasszi Messzaud mellett. 6-9- Kőolajvezeték a sivatagban. 10-11- Épül a kőolajvezeték. MTI Fotó: Fényes Tamás