Debrecen, 1944. október Páncélosok haladnak a debreceni tankcsatában. A felvétel készítésének pontos napja ismeretlen. MTI Fotó: Reprodukció
A tiszántúli hadműveletek részét képező debreceni csata a második világháború egyik legnagyobb páncélosütközete volt 1944 októberében, az Alföldre felvonuló szovjet 2. Ukrán Front és a visszavonuló német-magyar erők között. A szovjet hadsereg bekerítésre irányuló offenzívájából fejlődött ki Nagyvárad–Debrecen–Nyíregyháza térségében, október 6–31. között, szűk értelemben pedig a Debrecen körzetében október 9–20. között lezajlott találkozóharcok összességét nevezzük így. A Vörös Hadsereg Legfelsőbb Főparancsnoksága szeptember 25-i direktívája szerint a 2. Ukrán Frontnak október 6-án indított támadással fel kellett zárkóznia a Tiszára a Csap–Szeged szakaszon, a 4. Ukrán Frontnak október 1-jén indított támadással át kellett törnie a Kárpátokon a Felső-Tiszára, s a két szovjet hadseregcsoportnak Csap térségében találkozva be kellett kerítenie az Észak-Erdélyben harcoló 2. magyar és 8. német hadsereget, illetve az Északkeleti-Kárpátokban addig sikeresen védekező 1. magyar hadsereget. A német Dél Hadseregcsoport arra készült, hogy október 12-én indított támadással (Cigánybáró) kiszorítja a szovjet–román csapatokat Erdélyből és téli védelemre rendezkedik be a Kárpátok gerincvonalán. Az előirányzott bekerítést a szovjetek nem tudták megvalósítani, az 1. magyar hadsereg képes volt a rendezett visszavonulásra Szlovákia felé, a 2. magyar és 8. német hadsereg pedig kivágta magát a gyűrűből Debrecen és Nyíregyháza között a Tisza irányába, ez volt a tág értelemben vett debreceni csata részét képező nyírségi csata.