Őrhalom, 1958. november 27. Ünnepi népviseletbe öltözött fiatal lányok egy pohár borral koccintanak. MTI Fotó: Vadas Ernő
Őrhalom, a szomszédos Hugyag, valamint az Ipoly folyó szlovák oldalán található Ipolyvarbó, azonos viseletcsoporthoz tartozott, ami azt jelenti, hogy a három faluban azonos anyagú és szabású ruhában jártak, népviseletük közel azonos volt. Az őrhalmi viseletet az egyik legszebb palóc népviseletként tartották nyilván országszerte. Legjellemzőbb darabja a lábszárközépig, de sokszor bokáig érő brokátselyemből, bársonyból készült szoknya, amihez azzal azonos anyagú blúzt vettek fel, majd később az ingváll vászonból készült, melynek kézelőjét hímzéssel díszítették. Erre gyöngyös, rézcsipkés mellényt, pruszlikot vettek fel. A szoknyák elé felkötötték az otthon szőtt kötényt, a szakácskát, melybe nevüket is belehímezték. A népviselet két legszebb darabja a gyöngyökkel hátul két széles szalaggal díszített fékető, illetve a nagyrojtú, fül mellett csomózott, selyemből készült menyecske kendő. Az esküvő napján megkapott féketőt csak aznap, illetve csak az első gyermek születéséig hordhatta a fiatalasszony. A lányok ünnepi viseletének kiegészítője a fehér harisnya és a fekete csatos cipő volt. A lányok gyöngyöt hordtak a nyakukban, régen úgy mondták Őrhalomban, hogy minél több soros gyöngy díszítette egy lány nyakát, az annál tehetősebb volt. A férfiak viselete sokkal egyszerűbb, melynek alapja a fekete posztóból készült nadrág és a vászoning, valamint a fekete, keményszárú csizma.