Salgótarján, 1957. december 3. Szorcsik Béla és Kovács László, a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár dolgozói (b-j) az üzem egyik új gyártmányának, a Láng 586-os tűzhelynek prototípusát szerelik össze. MTI Fotó: Fényes Tamás
Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár (SVT): 1894-ben magántőkések telepengedélyt kapnak Salgótarjánban egy vasöntöde és gépgyár felépítéséhez. 1898-ban egyesülnek egy budapesti társasággal és megalakul a Hirsch és Frank Budapest–Salgótarjáni Gépgyár és Vasöntöde Rt. 1922–1949 között a zománcozott tűzhelyek, takaréktűzhelyek és öntöttvas kályhák gyártásával foglalkozó vállalat Budapest–Salgótarjáni Gépgyár és Vasöntöde Részvénytársulat néven működik tovább. Az államosítás után a gyár különválik a budapesti üzemtől, 1949-től felveszi a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár (SVT) nevet. 1959-től Lampart ZIM (Zománcipari Művek) Salgótarjáni Gyára néven működik tovább és elkezdik a gáztűzhelyek gyártását, melyek a legtöbb magyar háztartásban megjelennek. 1992-ben egyesült a németországi Wamsler GmbH-val, majd a hazai kandallógyártás fellegvára lett. Ma SVT-Wamsler ZRt. néven működik.