Budapest, 1947. május 24. Munkások a Magyar Kommunista Párt (MKP) és a Szociáldemokrata Párt (SZDP) közös nagygyűlésén Csepelen, a Weiss Manfréd gyár tűzoltólaktanyája előtt, ahol Rákosi Mátyás államminiszter előadását hallgathatják a hároméves tervről és a bankok államosításáról. MTI Fotó/MAFIRT: Rév Miklós
A XIX. század végén alapított Weiss Manfréd Acél- és Fémműveket 1946-ban államosították, 1950 és 1956 között Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek néven, 1956-tól Csepel Vas- és Fémművek néven működött, s a szocialista nagyipar fellegvárának számított. A hatvanas években megalakult a Csepel Művek Tröszt, mely mintegy 15 tagvállalatot fogott össze. A trösztöt 1983-ban megszüntették, a vállalatok önállóvá váltak, közülük a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején számos átalakult, illetve megszűnt. Hároméves terv: a magyar gazdaság központilag irányított, 3 évre lebontott gazdasági elképzelése a háború utáni újjáépítésről. 1947. augusztus 1-jén indult, 2 év és 5 hónap alatt fejeződött be (1949. december 31-re). Célja: 3 év alatt a mezőgazdaság közelítse meg az utolsó békeév (1938) termelését, az ipar és az összes nemzeti jövedelem pedig haladja meg ugyanezt. A nagybankok (ill. a hozzájuk kapcsolódó ipari, kereskedelmi vállalatok) államosítása 1947-től rövid idő alatt végbement. Irányításuk az Állami Bankok Intéző Bizottsága keretében történt (1947. december – 1948. szeptember). Összevonásuk után kialakult az egyszintű bankrendszer, a számlavezetés és hitelezés a Magyar Nemzeti Bankban került összevonásra a szovjet központi bank, a Goszbank mintájára. Ez az állapot egészen 1987. január 1.-ig tartott, mikor a Nemzeti Bank mellett megjelentek az első kereskedelmi bankok.