Tatabánya, 1951. július 18. A tatabányai erőmű hűtőtornyai. MTI Fotó/Magyar Fotó: Vadas Ernő
A riport a NIKEX (Nehézipari Külkereskedelmi Vállalat) megrendelésére készült. A tatabányai erőmű régi telepének építését a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. határozta el 1897-ben, a szénvagyon könnyebb kitermelésének érdekében. A következő évben üzembe is helyezték a „központi áramfejlesztő telepet” 3 darab 240 kW-os gőzgéppel és 8 kazánnal. A századfordulón folyamatos bővítés következett, 1940-ben zárták be a telepet többlépcsős leépítés után. Szomszédságában 1908-tól üzemelt egy másik telep, mely teljesen kiépítve összesen 5 turbinából és 16 kazánból állt. A 30-a évek végéig már 126 községet látott el villamos energiával. 1938-ban kezdték el építeni a harmadik, ún. 32 bar-os erőművet. 1943-ban az erőmű csatlakozott a Magyar Dunántúli Villamossági Rt. távvezeték-hálózatához. 1952-ig többször bővítették. Új műszaki megoldásnak számított a vasbeton szerkezetű hűtőtorony. Az erőmű a távhőtermelés fejlődésével párhuzamosan fokozatosan fűtőerőművé alakult a 60-as évek közepétől. Az óváros távhőellátása 1967-ben kezdődött, 1970-ben csatlakozott az újvárosi távhőrendszer is. A Tatabányai Fűtőerőművet legutóbb 2004-ben korszerűsítették.