Barguzin, 1989. augusztus 16. A Megamorv-Petőfi antropológus expedíció tagjai, köztük Kiszely István (j2) azonosítási és mérési munkálatokat végeznek a barguzini temetőben. A 22 tagú expedíció két hét alatt 28 sírt ásott fel, majd július 17-én bukkantak arra a sírra, amelyben a nemzetközi antropológus bizottság szerint Petőfi Sándor költő maradványai fekszenek. MTI Fotó: Karáth Imre
Petőfi 1849. július 31-én, a Segesvár mellett vívott ütközetben tűnt el. A Magyar Tudományos Akadémia 1990 januárjában tett bejelentése szerint az MTA és a szovjet tudományos akadémia szakembereinek Moszkvában elvégzett vizsgálatai egyelőre nem igazolják a Megamorv-Petőfi Bizottság feltételezését, amely szerint a burját Barguzin falu temetőjében megtalálták Petőfi Sándor maradványait: a vizsgálatok szerint ugyanis a barguzini lelet egy száz évnél nem régebben eltemetett női holttest maradványainak tekinthető. 1991 tavaszán új, akadémiai Petőfi Bizottság alakult Bökönyi Sándor akadémikus vezetésével. A csontmaradványokat később az Amerikai Egyesült Államokba szállították további vizsgálatokra, ahol az amerikai Fegyveres Erők Patológiai Intézete két alkalommal elvégzett, valamint a Pennsylvania Egyetem egyszeri DNS-vizsgálata a barguzini csontmaradványt 1890-1950 között eltemetett nőként határozta meg. A Magyar Tudományos Akadémia szakmai bizottsága a fentiek alapján javasolta: az MTA az úgynevezett Petőfi-kérdést tudományos szempontból tekintse lezártnak. Kiszely István (Budapest, 1932. június 14. – Budapest, 2012. augusztus 28.) biológia-földrajz szakos tanár, antropológus.