Szeged, 1990. május 10. A tetőszerkezetet emelik a templom tornyára, amely a szegedcsanádi Püspöki Hivatal, külföldi segélyszervezetek és a hívők adományaiból épül Szentmihálytelken. MTI Fotó: Németh György
Szeged városához tartozó, a város szélétől 3-4 km-re, a Tisza holtága mellett elterülő falu. Korábbi elnevezése Szentmihálytelek. Első okleveles említése 1330-ból való, amikor a Dorozsma nemzetségből való birtokosai voltak. Nevét a Szentmihályi birtokos családról kapta. Az 1522. évi tizedjegyzék szerint Szegedhez tartozott és 17 adózó lakóját írták össze, amiből 85-90 lélekszámú népességre következtethetünk. A török hódoltság után 1726-ban került végleg Szeged birtokába, s a város kiosztotta szőlőskertnek alsóvárosi és palánki polgárai között. Szántóföldjein az 1750-es években bontakozott ki Szentmihálytelek dohánykertészség, amelynek 1850-ben, 28 házban 152 lakosa volt. A dohánykereskedelem állami monopóliumának bevezetése (1851) után a kertészek a paprika termesztésére tértek át. 1861-ben előbb ideiglenes helyiségben, 1868-tól a város által emelt épületben elemi népiskolai oktatás folyt. A faluszerű kis település nagyobb arányú fejlődése az 1880. évi telekosztás után indult meg, amikor számos árvízkárosult alsóvárosi család költözött ki ottani földjére, illetőleg telkére. Népessége 1920-ig 1396 főre gyarapodott. Miután Szeged városa külterületén tanyai kapitányságokat szervezett, Szentmihálytelek a szomszédos Röszkével alkotott egy tanyai kapitányságot. A lakosság templomépítésért is folyamodott a városhoz, mint kegyúrhoz, de kérése nem teljesült. Szent-mihálytelek a szeged-alsóvárosi plébániához tartozott, így a ferencesek látták el az egyházi szolgáltatásokat, egészen a rend feloszlatásáig. 1948-ban kapott önálló plébániát, modern stílusú templomát 1991-ben szentelték föl, Szent Mihály tiszteletére. A közigazgatásilag ma is Szegedhez tartozó település nevét a kilencvenes évek elején Szeged-Szentmihályra módosították.