Szeged, 1958. november 20. Zsákban szállítják feldolgozásra a kendert a Szegedi Kenderfonó Gyárban. MTI Fotó: Bereth Ferenc
1873-ban Bakay Nándor hozott itt létre először egy mechanikus kötélgyárat és termékeivel nemcsak a környék, valamint Szeged szükségleteit elégítette ki, hanem a hadsereg és a külföldi megrendelők számára is szállított. 1877-ben üzemét, amely ebben az időben már 100-120 munkást foglalkoztatott, gőzerőre rendezte be, angol feldolgozógépeket állított üzembe, ilyen módon Bakay gyára a Duna Gőzhajózási Társaság Hajógyárával együtt jelentette az ország kötéliparát. A gyár mai nevét 1890 december 29-én vette fel, ekkortól Szegedi Kenderfonógyár Rt. cég alatt működtették gyárukat egészen 1892-ig, amikor azt egy nagy tűzvész megsemmisítette. Különféle állami közvetlen és közvetett támogatásokkal sikerült a leégett gyárat újra felépíteni és az első világháború előtti túltermelési zavarmentes fejlődés jellemezte a céget. A háború után jelentős kendertermelő földterületeket vesztett, kikészítő-üzemi felszerelések kerültek idegen kézbe valamint a konjunktúra hiánya, az infláció nehéz helyzetet hozott a gyár számára. a II. világháborút jelentősebb károk nélkül átvészelte, viszont nem volt rostanyag, szervezetlenség ütötte fel a fejét, infláció nehezítette a munkát, ezért 1947-ben a gyár kapacitásának csak egy részét tudta kihasználni. A gyárat 1948-ban államosítják, munkásigazgató kerül a vállalat élére. Közép-Európa legnagyobb kenderfeldolgozó üzemeként, kenderzsinegek zsinegek, kötelek, fonalak széles választékát kínálják. Termékeit az Egyesült Államokba, illetve Európa számos országába exportálják. 2009 nyarán a cég elköltözött szegedi telephelyéről Hódmezővásárhelyre, ahol korszerűbb körülmények között folytatta a már megszokott teljes termékkínálat gyártását.