Tiszacsege, 1968. július 18. A csaknem tízezer lakosú Tiszacsege jellegzetes magyar falu. Érdekesen keveredik itt a modern és a hagyományos. A falu termelőszövetkezete és a közeli kendergyár nem tudja lekötni a nagy lélekszámú falu munkaerejét. A fiatalok nagy többsége Budapestre. Debrecenbe és a környező városok üzemeibe jár dolgozni. Az idősebbek esténként még ugyanúgy kiülnek a kiskapuba beszélgetni, mint évtizedekkel ezelőtt. Egy részük a templomba is eljár, és közülük is sokan keresik fel vasárnap délután és este az 1964-ben épült új mozit. Az igazi virtus az idősebb férfiak szemében még mindig az, ha az étteremben cigány húzza a fülükbe nótájukat. Vásár és ünnepnapokon megélénkül a falu, hazajönnek a fiatalok, magukkal hozzák a város levegőjét. Megfelelő szórakozást keresnek maguknak. Ha jó meleg van, a Tiszához mennek fürödni, este pedig jókedvtől hangos a felújított cukrászda, ahol jazzmuzsika hangjaira táncolhatnak a fiatalok. 92- Új kút, régi módszer. A községben 1967-ben üzemelt az első szivattyús kút. Eddig 18 kilométer vezeték készült el, jövőre befejezik az új víztorony építését, így majd lakásokat is beköthetnek a hálózatba. A fiatalok, mint régen nagyanyáik a kerekes kútnál, sokszor adnak találkát egymásnak a szivattyús kútnál. 93- Tiszacsegei utcarészlet. 94- "Huss liba legelni" Az asszony kihajtja libáit a seprűvel. 95- "Hogy is volt az szomszédasszony?" Beszélgető idősek. 96-97- Az asszonyok közül csak igen kevesen járnak el dolgozni. Legtöbben otthon vezetik a háztartást, baromfit nevelnek. Így jut idő egy kis tere-ferére is a szomszédasszonyokkal. MTI Fotó: Király Krisztina