Budapest, 1989. augusztus 23. Kozma Imre plébános (b3), a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnöke megbeszélést tart munkatársaival a csillebérci táborban, amelyet augusztus 23-án nyitottak meg a Német Demokratikus Köztársaságból érkezett menekültek számára, miközben a magyar állam közölte, hogy a két német állam tárgyalásaitól várja a helyzet megoldását. MTI Fotó: Rózsahegyi Tibor
1989 nyarán egyre nagyobb létszámú keletnémet menekült csoportok kértek segítséget a budapesti és a prágai nyugatnémet követségeken. 1989. augusztus 14-én ideiglenesen be kellett zárni az NSZK budapesti nagykövetségét, mert már nem tudták befogadni a kivándorolni szándékozó keletnémet-állampolgárokat. 1989. augusztus 19-én Sopron közelében a „Páneurópai piknik” keretében megnyitott határon keresztül mintegy 300 keletnémet állampolgár menekült Ausztriába. Az augusztus 20-ai ünnep alatt a hét végén 1000 NDK-állampolgár lépte át a határt. Mégis egyre inkább nőtt a keletnémet menekültek száma Magyarországon. Augusztus 22-én újabb menekült tábort kellett nyitni Csillebércen. A következő napon a magyar–osztrák határ egész szakaszán ugyanabban az időben több száz NDK-állampolgár egyszerre kísérelt meg átjutni a határon. Másnap Horn Gyula külügyminiszter sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a Magyarországon tartózkodó közel 200 ezer keletnémet állampolgárból legalább 20 ezren nem kívánnak hazájukba visszatérni. Németh Miklós kormányfő és Horn Gyula külügyminiszter bonni tárgyalásai után bejelentették, hogy 1989. szeptember 11-én 0 órától engedélyezi a keletnémet állampolgárok kiutazását nyugati országokba. A következő három napban több mint 12 ezren éltek a lehetőséggel. A magyar kormány az ország nyugati határainak megnyitásával átvágta az Európát négy évtizede megosztó vasfüggönyt.