Mohács, 1959. január 26. Salga István busóálarc faragásán dolgozik. MTI Fotó: Tormai Andor
A Magyarországon fennmaradt farsangi szokások között kiemelkedő idegenforgalmi jelentőséggel bír a mohácsi sokác (horvát) eredetű lakosainak körében ismert farsang (poklada), a busójárás. Főszereplők a busunak nevezett férfiak, akik félelmet keltő, kilétüket elfedő alakjukkal, szőrével kifordított, báránybőr ruhában, fejükön lehetőleg minél ijesztőbb, rikító színű famaszkkal járják a házakat, jöttükre zajkeltő eszközökkel és rituális bao-bao kiáltással hívják fel a figyelmet. Ez az alakoskodó szokás magyar népszokással nem hozható párhuzamba, inkább alpesi és balkáni területeken élnek hasonló szokások, varázsló szertartások, óeurópai télbúcsúztatók, farsangi mulatozások. A két világháború közötti évtizedekben a helyi idegenforgalom fellendülésének reményében karolta fel és tartja fenn a mai napig Mohács városa ezt a népszokást, mellette jelmezversenyeket is rendeznek és a hagyományos, egyöntetű jelmezek mellett megjelennek a különböző farsangi jelmez-kreációk, egyedi összeállítások is. Az 1950-es években Salga István kezdett busó-maszkokat faragni, akinek álarcait már nem csak a helyiek használták, hanem a turisták meg is vásárolták őket szuvenírként. Álarcai fantáziadús lények, groteszk figurák és az előállított darabok a régi formákat is visszaidézik.