Szekszárd, 1919. augusztus 17. A szekszárdi direktórium tagjai kivégzésük előtt 1919 augusztusában, a Tanácsköztársaság leverése után a fehérterror idején. A Tanácsköztársaság idején a helyi és területi tanácsok választott vezető testületét nevezték direktóriumnak. A megtorlást a Prónay-különítményhez tartozó Gömbös János főhadnagy vezette. Jobbra Krammer Sándor, a vörösterror-különítmény vezetője (első sor, térdel) MTI Fotó/Reprodukció
A fehérterror Szekszárdon különösen sok áldozatot követelt. A megtorlást a Prónay-különítményhez tartozó Gömbös János főhadnagy (Gömbös Gyula későbbi miniszterelnök testvéröccse) vezette. Egy tiszti alakulat megérkezésével vette kezdetét. 1919. augusztus 10-én, vasárnap mise után, a templom előtti téren népgyűlést tartottak, majd a bosszút lihegő szónoklat után a letartóztatott kommunista vezetőket a börtönből a vásártérre kísérték, ahol az ún. népítéletet egy részükön végrehajtották. Nyolc embert akasztottak fel a vásártért övező fákra, a proletárdiktatúra ismert helyi vezetőit, köztük Bertók Róbertet. A többi foglyot, így Bertók Róbertnét is, miután végignézték a kivégzést, visszavezették a börtönbe. A „népítélet” egy hét múlva hasonló körülmények között megismétlődött. Ezt Haidekker Károly helybéli csendőrhadnagy szervezte meg, miután Diendorfer Miksa alezredes vezetésével újabb, a Prónay-különítményhez tartozó alakulatok érkeztek Szekszárdra. Augusztus 17-én a vasúti töltés oldalában lőtték agyon Kovacsics György, Pranter János városi, Bencze Ferenc megyei direktóriumi tagokat, Gróf Pált, aki a Tanácsok Országos Gyűlésének Tolna megyei küldötte volt, Kecskés Ferencet, a városi direktórium lakásügyi előadóját, Wachtel Károly Gábort, a pénzintézeti direktórium tagját és Bertók Róbertnét, akit társai közül utolsóként ért a golyó.