Hasszi Messzaud, 1968. január 22. Petróleum kutak, korszerű technika, évezredes városok és nomád élet a Szaharában. Algéria legnagyobb kincsesbányája a Szahara. A sivatagi petróleum kutak sokmillió tonna kőolajat adnak az országnak. A petróleum nyomában betör a Szaharába a korszerű technika, az eddigi lakatlan vidékeken modern kőolajfeldolgozó üzemek, új városok, mesterséges oázisok létesülnek. Alig néhányszáz kilométerre a petróleum bázistól terül el a moabiták földje. A legszigorúbb mohamedán hitet követő nép több mint ezer esztendeje él itt teljesen zárt egységben. Az oázisok környékén dombokra épült városaik festőien illeszkednek a Szahara végtelen homok és kőtengerébe. Lakosaik jómódú kereskedők, ők tartják kezükben az algériai szatócskereskedelem nagy részét. A homok és kősivatagban is élnek nomád törzsek, akik a sovány sivatagi füvön legeltetik teve és juhnyájaikat. 24-27- A Hasszi Messzaud-i petróleum feldolgozó állomás a sivatagban. 28-33- Az egyik nagy petróleum bázis, Hasszi Messzaud egy régi kútról kapta a nevét. A forrás ma már kiapadt, de a kutat védő kőkáva még ma is áll. 34-36- A Hasszi Messzaud-i petróleum bázison mesterséges oázis, kert, uszoda, minden kényelemmel ellátott település áll a kőolajtársaság alkalmazottainak rendelkezésére. MTI Fotó: Fényes Tamás