Budapest, 1957. április 11. A vádlottak padján: Balázs Géza, Lengyel László, G. Tóth László, Szász Zoltán, Laubert Károly, Sz. István fiatalkorú, Komjáti Ferenc, Czecze Lajos, Bikó Dezső, Földi Imre, Kovács Sándor, Martoncsik József, Nagy Zoltán, Adorján Gusztáv, Lapsánszki István, Suba György, Martinkó József, Varga Lajos, Kincses József és Szabó Mihály, akiket gyorsított eljárásban az 1956-os forradalom alatt történt bűncselekményekért - többek közt a miskolci rendőrgyilkosságért - vont felelősségre a budapesti Fővárosi Bíróság. MTI Fotó: Vigovszki Ferenc
1956. október 22-én a Miskolci Egyetemen megalakult a független Diákparlament, az egyetemi forradalmi testület, 23-án a DIMÁVAG Gépgyár dolgozói elkészítették a borsodi munkások követeléseinek 21 pontját, és megalakították a demokratikus Munkásszervező Bizottságot, 24-én pedig létrejött az üzemi munkástanács. Október 26-án a miskolci rendőr-főkapitányság épülete előtt tüntető tömeg letartóztatott egyetemisták szabadon bocsátását követelte. Az épületet védő karhatalmisták az emeletről tüzet nyitottak a fegyvertelen tömegre és egy köteg kézigránátot dobtak közéjük; 9 (más forrás szerint 16) halott maradt a helyszínen, sokan megsebesültek. A felbőszült tömeg még ugyanezen a napon betört a kapitányság épületébe, hét ÁVH-s tisztet meglincselt, holttestüket pedig felakasztották a szovjet hősi emlékműre. A per egyetlen nem munkás származású vádlottját, a jogi végzettségű Martoncsik Józsefet szervezkedésért és szándékos emberölésért a Fővárosi bíróság Tutsek Gusztáv vezette tanácsa halálra, majd másodfokon Vida Ferenc tanácsa 20 évi fegyházra ítélte, 1965. október 7-én az Elnöki Tanács kegyelméből helyezték feltételesen szabadlábra.