Budapest, 1960. január 2. Számlálóbiztosok a népszámlálás XIII. kerületi központjában indulás előtt a számláló íveket nézik át. A népszámláláson közel hatvanezren dolgoznak, segítve az adatok minél gyorsabb feldolgozását. MTI Fotó: Fényes Tamás
Népszámlálás: A népszámlálás olyan periodikus adatgyűjtés, amely egy adott országban a népesség létszámának megállapítását, és bizonyos, a népesség egyedeire vonatkozó, adatok gyűjtését jelenti. Az 1960. évi népszámlálás előkészítése, szervezése számos ponton eltért a korábbi adatfelvételektől, s a céljai is több olyan elemet tartalmaztak, amelyek az előző adatfelvételeknél nem jelentkeztek. A célok elérését a szakemberek széles körű előkészítő munkával alapozták meg. A tervezett nyomtatványokat, kérdőíveket már közel két évvel az adatfelvételt megelőzően, 1958-ban tesztelték, amit egy évvel később megismételtek. Az összeírás előkészítéseként a városi és a városias jellegű településeken a számlálókörzetek kialakításához egységes léptékű térképek születtek, a külterületi lakott helyekről pedig jegyzék és térképvázlat készült. Úttörő, eddig még soha nem alkalmazott lépés volt – a teljesség biztosítása érdekében – az utca- és házszámjegyzék összeállítása, ami a helyszín pontos regisztrálásán kívül tartalmazta az adott címen lévő lakóegység tulajdonosának a nevét és az ott lakók számát is. Az összeírás alapkérdőívei a lajstromos szerkezetű összeíróív és az épületív voltak. Az összeíróív tartalmazta a személyekre, a családokra, a háztartásokra és a lakásokra vonatkozó kérdéseket. A cenzus a lakásösszeírás mellett tartalmazta az ún. intézeti háztartások (kollégiumok, munkásszállók, szociális otthonok, kórházak, szállodák stb.) adatainak számbavételét is. Megfigyelésük ugyan már 1890 óta szerepelt a népszámlálások tematikájában, részletes számbavételük azonban csak ekkor kezdődött el. Az adatok feldolgozása számítógéppel történt. Az ún. feldolgozási táblákból hagyományos módon összeállított kéziratokból nyomdai szedéssel készültek a kiadványok.