Jeskó Mihály házfelügyelő (b) üdvözli Császár Imrét, a Könnyűipari Szerelő és Karbantartó Vállalat szobafestőjét és családját, akik a Mária Valéria-telep újonnan épült II. épületébe költöznek be.
Az I. világháború sebesültjeinek ellátására 1914 őszén kezdték építeni az Üllői úton a katonai barakk-kórházat, amelyet 1916-ban Mária Valéria főhercegnőről neveztek el, aki rendszeresen jótékonysági akciókat szervezett a telepen. 1917-ben a Mária Valéria-telepet körülkerítették, a fabarakkokat hadifogolykórházzá alakították, a kőbarakkokban katonai elosztó kórházat működtettek. Az őszirózsás forradalom után a hadifogolykórházat felszámolták, a barakkokat, pedig lakásokká alakították át, melyekbe először a hazatérő katonák, és a megszállt területekről elmenekült, állami kistisztviselők költöztek. A Tanácsköztársaság idején a IX. kerületi Direktórium a Ferencváros szegény munkáscsaládjait költöztette a fabarakkokba, majd 1919 őszétől helyükbe újabb, határon túli menekültek költöztek. A telepen tanyát verő nyomor túléli az 1945 utáni koalíciós éveket és a Rákosi rendszert is. A Kádár korszak gazdasági és politikai konszolidációja után a lakásépítések száma növekedik, ekkor következik be a Mária Valéria telep végzete is. A telep bontása 1957-ben megkezdődik és a bontással párhuzamosan elkezd épülni az új, akkor még Üllői úti - később József Attila - lakótelepnek nevezett komplexum.