Budapest, 1966. október 11. Pióker Ignác (b) Kossuth-díjas sztahanovista gyalus, az Egyesült Izzó Gépgyárának munkatársa tanácsot ad egy hozzá forduló férfinak az újpesti Hazafias Népfront helyiségében. MTI Fotó: Maár Mariann
A Sztahanovista-mozgalom Alekszej Grigorjevics Sztahanov követőinek az egész Szovjetunióra kiterjedő tömegmozgalom. Célja a szocialista munkaverseny létrehozása, azaz az egyes munkások önálló kezdeményezésekre törekvése, a munka ésszerűbb megszervezése, a teljesítmények fokozása, a gépek teljesebb kihasználása, és a fejlettebb munkamódszerek átadása volt. Pióker Ignác (Temesrékas, 1907. január 17. – Budapest, 1988. november 1.) Kossuth-díjas (1951) munkás a magyar sztahanovista mozgalom megalapítója, a magyar Sztahanov volt. 1947-ben egy új, Schaerer SE 400 típusú gyorsgyalugéphez helyezték, és Pióker az esztergályosoknál már bevált gyorsvágást alkalmazva 1949. december 21-én 1470%-os országos csúcsot ért el. 1951. március 15-én Kossuth-díjat kapott, és május 1-jén Moszkvában, a Vörös téri díszemelvény bal oldalán foglalhatott helyet. 1951. november 30-án – elsőként az országban – befejezte ötéves tervét, amiért megkapta a Köztársasági Érdem-érem V. fokozatát. 1953 októberében megkapta a Szocialista Munka Hőse kitüntetést, amivel együtt járt a legmagasabb állami kitüntetés is. Több találmány fűződik a nevéhez, jelentős az 1956-ban Móréh Mihállyal benyújtott "Másolóberendezés szerszámgépekhez" című. 1953-tól 1985-ig országgyűlési képviselő. 1975-től az Elnöki Tanács tagja.