Budapest, 1959. január 16. Keresztes Nagy Imre és Ábrahám Lajos a diesel motorvonat-vezető tanfolyam hallgatói a gépmodellek működését tanulmányozzák. A ferencvárosi fővasúti dízel mozdonyvezetői tanfolyamon az idén 240 vezetőt, illetve segédvezetőt képeznek ki. MTI Fotó: Lajos György
A II. világháború a magyar vasúti közlekedésnek rendkívüli veszteségeket okozott, amelyet csak jelentős erőfeszítések árán, hosszú évek alatt sikerült kihevernie. Elpusztult vagy súlyosan sérült a vasúti pályák 35%-a, és a vasúti hidak 85%-a. Teljesen elpusztult a villamosított vonalak felsővezetéke is. Igen súlyos károk érték a MÁV járműparkját, a háború végén a mozdonyok 10%-a, a vontatott járművek 4%-a volt üzemképes állapotban. Az ország gazdasági életének újraindításához és a lakosság ellátásához nélkülözhetetlen volt a vasúti közlekedés mielőbbi, legalább ideiglenes helyreállítása, így érthető, hogy új vonalak építésére, korszerűsítésre csak az 1950-es évek után kerülhetett sor. Nemcsak a vasút villamosítás, hanem a motorizáció háború előtti lendülete is megtört, 1960-ban még közel 90% volt a gőzvontatás részaránya a MÁV szállítási teljesítményében. A vontatási feladatokat ellátó gőzmozdonyok legnagyobb darabszámban még ekkor is a háború előtti, jól bevált típusok közül kerültek ki, hiszen a MÁV elsősorban 375 és 424 sorozatú mozdonyokat szerzett be és üzemeltetett. A vasúti közlekedés korszerűsítésének és fejlesztésének ütemét és lépéseit a MÁV vontatójármű parkjának fejlődése szemlélteti. A dízelvontatás jelentősebb fejlesztése az 1950-es évek közepétől, az ABb, illetve a Bb motorkocsik, valamint az M28, M31 és M44 MÁV sorozatjelű dízelmozdonyok beszerzésével kezdődött.