Szolnok, 1964. január 8. A szolnoki Felszabadulás Termelőszövetkezet halászai a Tiszán vágott lék kiszélesítésén dolgoznak. MTI Fotó: Friedmann Endre
Termelőszövetkezet: teljes nevén mezőgazdasági termelőszövetkezet. A mezőgazdaság szovjet típusú átszervezésekor létrehozott kollektív agrárnagyüzem. 1948 nyarától indult az MKP programja szerinti kollektivizálás, és az év végére már 500 termelőszövetkezeti csoport (tszcs) jött létre. A magán parasztgazdákat adminisztratív eszközökkel kényszerítették a belépésre. A termelőszövetkezetben a termelőeszközök közös tulajdonúak voltak, a termelés közös munkán alapult, a jövedelem elosztása a végzett munka arányában történt. Az értékesítést, beszerzést közösen végezték. A termelőszövetkezet legfobb szerve a közgyulés volt, itt választották a vezetoséget is. A termelőszövetkezetnek évi termelési tervet, költségvetést, év végén zárszámadást kellett készíteni. Az 1948–1956 között alakult termelőszövetkezetek nem voltak igazi nagyüzemek: kis területen, szegényes és hiányos felszereléssel küszködtek. A vezetok iskolázatlanok voltak, gyakran változtak, állandó munkaerohiánnyal küzdöttek. A jövedelem bizonytalan, alacsony és rendszertelen volt, ezért folyamatos volt az elvándorlás. A tervgazdálkodás itt is részletesen eloírta a termesztendo növényeket, a mezogazdasági munkák végzésének idejét – figyelmen kívül hagyva a talajtani- és éghajlati különbségeket. Ezért a mezogazdasági termelés veszteséges és rendkívül kis hatékonyságú volt. 1953-ban, az „ új szakasz” programja idején leállították a termelőszövetkezetek létrehozását, lehetové tették a kilépést, így 1956-ra csaknem visszaállt a kollektivizálás elotti állapot. Az 1956-os forradalom elfojtása után, 1958-tól újraindították a termelőszövetkezetek szervezését. 1961-re lezárult a mezogazdaság szocialista átszervezése, a termoföldek dönto többsége termelőszövetkezeti tulajdonba került. Az 1989 után a gyenge termelőszövetkezetek sorra bomlottak fel.