Kőszeg, 1989. május 2. Egy fotóriporternő fényképezi amint katonák bontják az elektromos határzárat a magyar-osztrák határnál Kőszeg térségében. A 350 kilométer hosszú határon a rendszert 260 kilométer hosszúságban, akkori árakon több mint 150 millió forintos költséggel telepítették. A felszedés költségei előreláthatólag 35-40 millió forintot tesznek ki. A műszaki zárat 1990. december 31-ig távolítják el véglegesen, elsőként a frekventált területeken. MTI Fotó: E. Várkonyi Péter
A vasfüggöny Európa második világháború utáni kettéosztásának legmarkánsabb szimbóluma. A fogalommá vált kifejezést először Winston Churchill használta 1946. március 5-i fultoni beszédében. A negyvenes évek végén a Szovjetunió ellenőrzése alatt álló térség nyugati határán a lakosság menekülésének megakadályozása céljából bonyolult műszaki berendezésekkel megerősített határzár épült ki. Magyarországon a vasfüggöny megépítését a minisztertanács 1948 májusában rendelte el. 1950 végére az osztrák és a jugoszláv határ mentén 1000 km hosszan egy- és kétsoros drótakadályt feszítettek ki. A határzár megerősítése érdekében a drótkerítések közötti mintegy 20 méter széles folyosót a műszaki alakulatok elaknásították. Az 1953-ban meginduló enyhülési folyamat következtében 1955 és 1956 októbere között felszedték, azonban a Kádár vezette „munkás-paraszt kormány” 1957. március 2-i határozatával ismét elrendelte a nyugati határ megerősítését és lezárását. 1957. június 30-ra el is készült a 350 km hosszú, kétsoros tüskésdrótkerítés, köztük 800 ezer taposóaknával.