Budapest, 1974. április 27. Joszip Broz Titót (b), a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság és a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének elnökét üdvözli Losonczi Pál (j), a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke megérkezésekor a Keleti pályaudvaron. Középen a háttérben Kádár János felesége, Tamáska Mária. MTI Fotó: Szebellédy Géza
Tito, Joszip Broz (1892-1980) Jugoszlávia 1941-es német megszállása után a partizánerők főparancsnoka, a Jugoszláv Népfelszabadító Hadsereg alapítója (1942), a Jugoszláv Kommunista Párt főtitkára (1937-80), miniszterelnök (1946-53), köztársasági elnök (1953-80). A II. világháború után az országot szovjet módon szervezték át Tito kultuszával és uralmával, Moszkvát azonban zavarta Tito független balkáni külpolitikája, s miután beavatkozási kísérletei kudarcot vallottak, Sztálin 1948-ban Jugoszláviát kizárta a Kominformból (Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodája). A Tito által megvalósított rendszert titoizmusnak bélyegezte, és az egész keleti blokkban perek indultak a „titóisták” ellen (például Rajk László pere Magyarországon). Az ellene indított propagandaháború, gazdasági bojkott és provokációk után az ország közeledett a Nyugathoz, és segélyeket kapott. Losonczi Pál, eredeti nevén Laklia Pál (Bolhó, 1919. szeptember 18. – Kaposvár, 2005. március 28.) 1948 és 1960 között a barcsi termelőszövetkezet elnöke volt, eredményeit 1956-ban Kossuth-díjjal ismerték el. 1957-1989 között a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Központi Bizottságának, 1975-1987 között az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, 1960 és 1967 között mezőgazdasági miniszter. 1967. április 14-től 1987. június 25-ig az Elnöki Tanács elnöke.