Befejező munkákat végeznek a négyszemélyes vászontetős, élénk színűre festett csónakokon a Magyar Hajó- és Darugyár váci gyáregységének dolgozói. A szép kivitelű csónakok iránt több európai ország érdeklődik.
Magyar Hajó- és Darugyár: legkorábbi jogelődjei az Óbudai Hajógyár (1835) és a Ganz Hajógyár (1866), melyek 1962-ig önállóan vagy más vállalatokon belül működtek. Ekkor az említett két gyár, a Ganz Daru- és Kazángyár, a váci Dunai Hajógyár valamint a Balatonfüredi Hajógyár összevonásával létrehozták a Magyar Hajó- és Darugyárat. Profiljába tartozott tengeri áru- és személyszállító, folyami személy- és áruszállító, speciális kikötői, sport- és folyami hajók, kikötői portál- és úszódaruk, rakodóhidak, kazánok, konténerek és gépeik gyártása. 1974-től megszűnt e tengeri hajógyártás, s helyette a daru és kazángyártás jutott kiemelkedő szerephez. 1985-ben a budapesti nagyipari hajóépítés 150 éves jubileumán felvette a Ganz-Danubius Hajó- és Darugyár nevet. 1988-ban a szovjet gazdaság kezdődő összeomlása, a hajóépítés világviszonylatú pangása és a hazai ipar szerkezetének átalakítása következtében 14 kisebb egységre bomlott. 1991-ben leállt a termelés.