Dorog, 1962. május 18. A barlangkutatók: Szepessy Géza, a Dorogi Tájmúzeum vezetője, Benedek Endre, a Szénbányászati Tröszt főmérnöke és Szilva Zoltán technikumi tanuló (b-j) a sátorkőpusztai gipszbarlang egyik kristályokkal körülvett mélyedésében. MTI Fotó: Fényes Tamás
Sátorkőpusztai gipszbarlang: a Dorog melletti Nagy-Strázsa-hegyben keletkezett gipszbarlangot csak a második világháborút követő évtizedekben nyitották meg a nagyközönség számára, és akkor kezdték meg tudományos feldolgozását is. Felfedezőik, Várhidi Károly és Rezső 1944-ben bukkantak rá arra az üregre, amelybe két évvel később a Magyar Földtani Intézet munkatársai: Jakucs László, Venkovits István és Nickl Matild ereszkedett le elsőként. Jakucs és Venkovits jóvoltából 1946-ban elkészült a barlang térképe, s így az már "hivatalosan feltárt és dokumentált karsztobjektum"-má lépett elő. A felmérési adatok szerint a barlang 286 méteres hosszúságban és 46 méteres mélységig járható be. A hagyományos térképeken csak kusza vonalakkal ábrázolható járatokat Jakucs László 1946-ban térbeli, méretarányosan kicsinyített gipszmodelljével szemléltette.