Budapest, 1968. január 6. Kirakodásra váró uszályok a Csepeli szabadkikötőben. A hideg időben is hajózható a Duna, folyamatosan érkeznek külföldről a hajók és uszályok. MTI Fotó: Bara István
1928. október 20-án avatták fel a Magyar Királyi Budapesti Vámmentes Kikötőt. A létesítmény akkoriban Európa egyik legnagyobb és legkorszerűbb árugyűjtő és -elosztó központja volt. 1935-ben Vámszabadkikötő (Punto Franco) néven működött, 1937 és 1941 között a Magyar Királyi Budapesti Nemzeti és Szabadkikötő nevet viselte. 1941. június 11-én alakult meg a Magyar Királyi Nemzeti Szabadkikötő és Tengerhajózási Vállalat. A Szabadkikötő infrastruktúrája szinte teljesen megsemmisült a bombázások során. Az újjáépítés után a MESZHART 30 évre bérbe vette. 1955-től a MAHART (Magyar Hajózási Rt.) tulajdona lett. 1955 és 1968 között a Csepeli Szabadkikötő folyamatosan fejlődött. 1968 és 1973 között megindult a konténerizáció fejlesztése, s Csepelen megkezdte működését az első dunai konténer teminál. A MAHART 2003 novemberében négy önálló szervezeti egységre bomlott, a Szabadkikötő visszanyerte egykori függetlenségét.