Budapest, 1990. május 29. Miklovicz Imre a sörrel töltött, rozsdamentes acélból készült hordókat rendezi a Kőbányai Sörgyárban. MTI Fotó: T. Asztalos Zoltán
1854-ben két sógor, Barber és Klusemann serfőzdét nyitott a külső Jászberényi úton, egy évvel megelőzve a Schmidt-féle Kőbányai Serház Társaságot. A két söröscég hetven éven át folyamatosan versenyzett egymással, mígnem 1923-ban egyesültek. A nagy államosítások idején, 1948-ban a Dreher sörgyárba olvasztották a Polgári és a Királyi sörfőzdét is. A cég neve Kőbányai Sörgyár Nemzeti Vállalat lett. 1959-ben megalakult a Magyar Országos Söripari Vállalat, melynek központjául szintén a kőbányai gyárat választották. A MOSV fennállásának utolsó évében már 3,6 millió hektolitert termeltek Kőbányán. 1971-ben újabb átszervezés eredményeként létrejött a Söripari Vállalatok Trösztje, szintén kőbányai központtal. Amikor a tröszt 1982-ben felbomlott, a gyár nagyszabású rekonstrukcióba kezdett, de mire befejezték, kiderült, hogy a kapacitásnövelés helyett a minőségfejlesztésre kellett volna koncentrálni. 1987-ben a gyár újra megjelent a Dreher márkanévvel, ám a piaci részesedésnek ekkor már csak 34 százalékát birtokolta. 1992-ben privatizációs pályázatot írtak ki rá, és egy évvel később megvette a Dél-afrikai Sörgyárak (SAB), melynek európai igazgatósága is Budapestre költözött. Az elmúlt évek jelszava a minőségfejlesztés volt. Előbb a palackfejtő gépsort cserélték le, majd a főzőházat újították fel. Mindemellett tudatosan törekednek a márkanevek öregbítésére.