Aszúszemek az érett szőlőfürtökön, amelyből a tokaji furmint készül.
A Tokaji borvidék a Zemplén déli lejtőin, 28 falut és várost érintve, a Bodrog és a Tisza találkozásánál fekszik. Az itt készülő bor több körülmény szerencsés összjátékának eredményeként jön létre. A kedvező fekvésű lejtők, a nagy besugárzás, a Bodrog és a Tisza közelsége, valamint a hosszú ősz nagyon kedvező klimatikus viszonyokat eredményez: a Botrytis cinera penészgomba nemesrothadást, vagyis a szőlőszemek aszúsodását váltja ki. A szemek héja megreped, s a bogyók az elpárolgott víz hatására összetöppednek, zamatanyaguk koncentrálódik. Az aszúszemek kiválogatása a fürtből már az 1600-as évek elejére gyakorlattá vált Hegyalján. Az aszúkészítés folyamatát először Sepsi Laczkó Máté, az itteni birtokosok, a Rákócziak lelkésze írta le a XVII. század közepén. Ám bizonyos források arra engednek következtetni, hogy már korábban, a XV. század második felében is ismerték az aszúbort. A honfoglaláskor a korábban a hét magyar törzshöz csapódó, szőlőművelésben jártas kabarok itt telepedtek le. Az Árpád-korban virágzó szőlőkultúra a tatárjárást nagyon megsínylette. IV. Béla által behívott olaszok élesztették újra az ültetvényeket, akik több új fajtát is hoztak e vidékre, például a Furmintot. A Tokaji borvidék 1737 óta élvez védettséget, amikor is egy királyi rendelet - a világon elsőként - zárt borvidékké nyilvánította. Az UNESCO Világörökség Bizottsága mint kultúrtájat 2002-ben felvette a világörökségi listára. A magyar Hegyalja elnevezést már a XVI. században használták. Tokaj várát a XVI-XVII. században Európa-szerte ismerték, ezért a külföldi borkereskedők a „tokaji bort” keresték egész Hegyalján, és a vidék mint „Tokaj hegyvidéke” vált ismertté. A XVIII. századtól kezdve Tokaj-Hegyaljának kezdték nevezni, a hivatalos Hegyalja név mellett. Ez utóbbit csak a XX. század elejétől váltotta fel hivatalosan is a Tokaj-Hegyalja név.