Kápolnásnyék, 1954. szeptember 25. Orova Józsefné (b) 7 holdas egyéni gazda 13,5 kg tojás leadásával az egész éves beadási kötelezettségét teljesíti, mellette Marosinecz Istvánné /b2/, Éliás Ferencné (j2) begyűjtési megbízott és Kovács Andrásné (j) földműves szövetkezeti felvásárló. MTI Fotó/Magyar Fotó: Bereth Ferenc
A szocialista belkereskedelemben a szövetkezeti kereskedelem is a tervgazdaság logikájának megfelelően működött. Az ötvenes évek elején a falvak ellátása a területi alapon szervezett földműves-szövetkezetek (az áfészek jogelődjei) feladata lett, amelyek eszközei kezdetben túlnyomórészt az államosítással párhuzamosan átszervezett szövetkezeti kereskedelemből származtak. Az összevonások következtében egy faluban csak egy földműves-szövetkezet működött, s gyakori volt a szomszédos települések szövetkezeteinek összevonása is. E szervezetek irányítását a Szövosz végezte. A Szövosz ugyan elvileg társadalmi szervezet volt, gyakorlatilag azonban egy középirányító szervezetre jellemző feladatokat látott el. A beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956-ig az államnak központilag megszabott mennyiségű és rögzített (a piacinál jóval alacsonyabb, rendszerint az önköltséget sem fedező) árú termék kötlező átadását jelentette. A begyűjtés szó gyűjtőfogalom: az államilag beszedett, majd a központból különféle célokra (fogyasztás, export, tartalék) újraelosztott élelmiszerkészlet biztosítását jelentette, különböző formákban. Ezek közül legfontosabbak a természetben fizetendő földadó, a kötelező terménybeszolgáltatás, a termelési szerződés szerinti, illetve „szabad" (rögzített állami felvásárlási áron történő) központi felvásárlás. A kötelező beszolgáltatás tulajdonképpen évente meghatározott mennyiségű mezőgazdasági termék.